Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - RÉGIÓSTRATÉGIÁK - Magyarország külkapcsolati stratégiája az Öböl térségében
Magyarország külkapcsolati stratégiája az Öböl térségében A világ kőolajtermelésének egyharmadát biztosító és a feltárt olajtartalékok kétharmad részével rendelkező Perzsa (Arab)-öböl megkülönböztetett stratégiai és geopolitikai jelentőségű régió, viszonyai meghatározó befolyást képesek gyakorolni a világgazdaság egészének működési és növekedési feltételeire. Az Öbölben koncentrálódott szénhidrogénvagyon ugyanakkor regionális instabilitással, a térségen belüli erőegyensúly krónikus hiányával párosul, ami nemzetközi kihatású feszültségforrások kialakulásához teremt lehetőséget. A koncepció1 célja az Öböl-térség és országainak szerves beillesztése Magyarország külgazdasági és külpolitikai érdekeinek rendszerébe. Kidolgozását időszerűvé teszi, hogy szélesebb szövetségi/integrációs egységek részeként a korábbiaknál nagyobb lehetőségünk nyűik regionális érdekeink hatékony megjelenítésére. A magyar gazdaság tartós növekedési pályára állásával és európai integrációnk kibontakozásával párhuzamosan megnő a hazai üzleti szereplők tevékenységének földrajzi akciórádiusza, fokozatosan megteremtve a feltételeket külkereskedelmi forgalmunk nemzeti érdekeinket szolgáló területi diverzifikálásához, az Európán és Eszak-Amerikán kívüli térségek - köztük az Öböl - a globalizáció általános tendenciájának megfelelő mélyebb bevonásához külgazdasági kapcsolataink hálózatába. I. Az Öböl világgazdasági és stratégiai sályát meghatározó szénhidrogénszektor Az Öböl államai a világ kőolajtermelésének 30 százalékát állítják elő, s a jelenleg ismert nyersolajkészletek 66 százalékával rendelkeznek. Az olajszektor nemzetközi kitermelési és ártrendjei, valamint az alternatív energiahordozók felhasználásának perspektívái alapján megállapítható, hogy az Öböl energetikai és geopolitikai jelentősége az elkövetkező évtizedekben tovább nő: 1. Az alternatív energiahordozók, köztük az úgynevezett megújuló energiaforrások rendszerbe állításának magas költségei azt vetítik előre, hogy a belátható jövőben a szén- hidrogének gazdasági felhasználásának arányai számottevően nem csökkennek. 134 Külügyi Szemle