Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Rostoványi Zsolt: Civilizációk a civilizáció ellen? A hidegháború utáni nemzetközi rendszer antinómiái
Rostoványi Zsolt don, kisebb vagy nagyobb mértékben befolyásolják az állami vezetés tevékenységét is (bizonyos szempontból közvetítő szerepét betöltve az állam és a társadalom között). Jelentőségében az előbbiekhez nem mérhető, bár „látványos" tevékenysége nyomán kétségkívül a legfeltűnőbb a negyedik „szint", vagyis azok a fanatikus, aktivista, ext- remista szervezetek, csoportok, amelyek céljaik megvalósítása érdekében semmilyen eszköztől, az erőszaktól sem riadnak vissza, beleértve a terrorakciókat és az öngyilkos merényleteket is. „Mérsékeltebb" iszlám aktivisták ugyanakkor sok országban bekerültek a parlamentbe, vagyis részévé váltak a hivatalos politikai struktúrának. Külön is megemlítendő a retorika, illetve szimbolika szintje. Az iszlám szimbolika a hetvenes évtizedtől az iszlám világ mindennapjainak a korábbinál is erőteljesebb részévé vált. Különösen a politikai szférában szembetűnő a változás: az arab világban például az arab nacionalizmus, illetve a szocializmus ötvenes-hatvanas években gyakran alkalmazott retorikáját iszlám kifejezések váltották fel. A szaúdi tradicionális-konzervatív politikai-vallási vezetésnek, az iráni iszlám forradalom, illetve iszlám köztársaság koncepciójának, a líbiai dzsamáhiríjának, avagy Szaddám Húszéin öbölháborúban elfoglalt álláspontjának valójában nem sok köze van egymáshoz, azonban mégis található bennük egy közös nevező. Ezek az eltérő társadalmi-politikai indíttatású mozgalmak valamennyien az iszlámot használják mint mozgósító erőt egy eredendően valamiféle belső tiltakozást kifejező diskurzusban. Mihelyst azonban az eredetileg szociális, avagy politikai probléma az iszlám síkjára kerül, mintegy az iszlám fogalomrendszerében tematizálódik, kulturális formát ölt. Mindez jelentős mértékben megkönnyíti belsőből külsővé válását, vagyis átkerülését a nemzetközi színtérre, szembekerülését az ott uralkodó civilizációs-kulturális mintákkal, ami szinte magától értetődő Nyugat-ellenességben ölt testet, hiszen az emocionális motivációkon túl az iszlám logika és fogalomrendszer számottevően különbözik a nyugatitól, az ott használt kategóriáktól. A globalizáció mint a civilizációs folyamat része? Széles körben elterjedt a civüizáció kifejezés egyes számú használata. Egyes számban a civilizáció a vadságnak és a barbárságnak a felvüágosodás korától létező ellenfogalma, a „civilizáltság" kifejezője. „A civilizáció egyenlő a »felvilágosodással«" - mondja találóan Fernand Braudel.43 Az egyes számú civilizációfogalom - a kultúrafogalomhoz hasonlóan - meglehetősen ellentmondásos jelentéstartalmú, egyidejűleg fejezi ki az emberiség egységét és különbözőségét. Egyfelől ugyanis a barbárság ellenfogalmaként kifejez egyfajta „felsőbbrendűséget", s a „barbársággal" gyakorta azonosított „primitív társadalmak" alsóbbrendűségét a „civilizációval" - vagyis a Nyugat civilizált társadalmaival - szemben. Másfelől viszont az „emberi civilizáció" gyűjtőfogalma összegzi mindazokat az eredmé54 Külügyi Szemle
