Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)

2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Rostoványi Zsolt: Civilizációk a civilizáció ellen? A hidegháború utáni nemzetközi rendszer antinómiái

Civilizációk a civilizáció ellen ? nyékét, amelyeket az emberiség eddigi története folyamán elért, s ebben az értelmezésé­ben sokan a kultúrával azonos jelentésben (tudniillik a civilizáció vívmányainak felfede­zése és használata különbözteti meg az embereket az állatvilágtól) használják.44 A világban civilizációs folyamat megy végbe (párhuzamosan - sőt egybeesve - a tár­sadalmi és kulturális evolúció folyamatával), ami azonos a fejlődéssel, a haladással. (A fogalomhasználat zűrzavarosságát jelzi, hogy a civilizációs folyamat kifejezés he­lyett sokan a kultúrfolyamat kifejezést használják.) A globalizáció bizonyos szempont­ból részét képezi a civilizációs folyamatnak. E felfogásból egyenesen következik, hogy napjainkban létezik egy „globális" vagy „világdvilizáció".45 E civilizációértelmezés­ben háromféle megközelítés terjedt el a civilizációs folyamat jellegét, pontosabban mozgatórugóit illetően: • a pszichés ösztönszabályozás, pszichés önkontroll viszi előre a civilizáció folyama­tát (Freud46, Elias47, jóllehet Eliasnál a pszichikai tényezővel egyenrangú hatóténye­ző a társadalmi - vesd össze emberek közötti interdependenciák, „társadalmi össze- szövődés"); • a magántulajdon kialakulása, az árutermelés, a munkamegosztás fejlődése a fő moz­gató (Morgan48, Engels49); • a civilizáció folyamatát voltaképpen a technikai fejlődés viszi előre - ebben az értel­mezésben a civilizációs folyamat nem más, mint a modernizáció folyamata. (A neves strukturalista antropológus, Lévi-Strauss a nyugati civilizációt „ipari civilizációnak", illetve „mechanikus civilizációnak" nevezi.50) Többes számú értelmezésében a civilizáció a térben és időben legnagyobb kiterjedé­sű kultúra, „a legtágabb kulturális entitás"51, a „kultúrák szintézise". Önálló - rendsze­rint vallás által képviselt - világképpel, életfelfogással, közös tradíciókban gyökerező közös történelmi múlttal rendelkező rokon kultúrák csoportosulása. Lévi-Strauss az egymással bizonyos ideje nagyon szoros kapcsolatot fenntartó társadalmakat nevezi civilizációnak,52 Bassam Tibi szerint a kultúra lokális, ezzel szemben a civilizáció regio­nális, s a civilizációk a lokális kultúrákat egyesítik egy nagyobb, történelmi-regionális egységben.55 Az egyes és a többes számú civilizációhasználat nem zárja ki egymást, civilizáció és civilizációk egymással párhuzamosan létezhetnek. Rendkívül összetett, különbözőképpen megítélhető és értelmezhető a globalizáció fogalma is, amelynek nincs egységesen elfogadott definíciója. A globalizáció lényegé­ben azokat a folyamatokat jelenti, amelyek révén a világ egyik részén történő tevé­kenységeknek, döntéseknek és eseményeknek komoly következményei vannak a világ más részein élő egyénekre és közösségekre nézve, azokat az áramlásokat, amelyek át­hatolnak az országhatárokon s amelyek a világot összefüggő rendszerré integrálják.54 A globalizáció egyik legfontosabb sajátossága a „tér-idő konvergencia"55, illetve az „idő-tér összesűrűsödése"56. A globalizáció folyamata Roland Robertson szerint nem más, mint „a világ egyetlen hellyé válása".57 2002. tavasz 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom