Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Deák András Miklós: Az egyesült királyságbeli devolúció első tapasztalatai
Az egyesült királyságbeli devolúció első tapasztalatai polgárok egyúttal ír állampolgárságot is szerezhetnek.18 Az utóbbi Tanács a brit és az ír kormány, az északír, skóciai és walesi devolvált kormányok, valamint az Isle of Man és a Csatorna-szigetek képviselőit egyesíti. A megoldás azért egyedülálló, mert a devolvált adminisztrációk között létesít intézményes kapcsolatot.19 Az 1998-as Northern Ireland Act megismétli az 1949-es Ireland Act által kinyilvánított alkotmányos garanciát: Észak-írország az északír parlament jóváhagyása nélkül nem válhat ki az Egyesült Királyság kötelékéből. A többségi vélemény megszondázása érdekében a tartományban legkevesebb hétévente referendumot szükséges tartani, tehát a devolúció az ún. ír probléma későbbi megoldására is esélyt kínál. Az 1998-ban elért belfasti megállapodás - amelyet mind Ulsterban, mind Írországban népszavazások hagytak jóvá - rendelkezései között szerepel az is, hogy a felekezetek közötti arányokat tükrözve a tartományban négy évre választott 108 tagú nemzetgyűlést és kormányt kell felállítani. Az átadott jogkörök között a mezőgazdaság, a környezetvédelem, az oktatás, a foglalkoztatás, a befektetések, az egészségügy, a kultúra és a művészetek szerepelnek, míg az északír ügyek brit minisztere felel a közrendért, a biztonságpolitikáért, a börtönökért, a büntetőjogért és a nemzetközi kapcsolatokért. A walesivel egyezően az északír nemzetgyűlés sem kapta meg az adószedés jogát. Az északír Nemzetgyűlés 108 tagja ma az alábbiak szerint oszlik meg: UUP=28, SDLP=24, DUP=20, SF=18, más pártok=18. Az északír kormányba a négy legerősebb párt delegál 3-3, illetve 2-2 minisztert. Anglia A brit lakosság 85 százalékát, a Westminster 659 képviselőjéből 529 tagot adó Angliát a devolúciós törvények nem említik. Ugyanakkor nyilvánvalónak tűnik, hogy az új alkotmányos berendezkedésben már középtávon is méltányos bánásmódot szükséges biztosítani az Egyesült Királyság messze legnagyobb alkotóelemének, de különösen a gazdaságilag hátrányos helyzetben élő régióinak (északkelet, északnyugat), amelyek gyanakvással szemlélik az országon belül már korábban is létezett alkotmányos egyenlőtlenség fokozódását. Ez párosul a Skócia és Wales számára biztosított brüsszeli képviseleti lehetőséggel és azzal a ténnyel, hogy az angol régiók érdekeit közvetlenül nem képviseli miniszteri rangú személy a kormánykabinetben. A devolúció bírálói szerint a mai alkotmányos egyenlőtlenség könnyen elvezethet a gazdaságihoz. Ugyanakkor ma Angliában a decentralizációt nem követelik, azt egyetlen politikai erő sem tűzi zászlajára. Sok helyen nem is létezik valódi regionális identitás, amelyet az 1999-ben tartott EP-választásokon alkalmazott megoldás (regionális listák+PR) is csupán csekély mértékben erősített. Alkotmányjogilag önálló Anglia vagy angol jogrendszer azonban nem is létezik, hiszen 1536 óta angol-walesi parlament ülésezik, és a Skóciával való 1707-es uniót a két 2Ü02. ősz 95
