Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Deák András Miklós: Az egyesült királyságbeli devolúció első tapasztalatai
Deák András Miklós országrész már együtt kötötte meg. Ennek ellenére az angliai devolúció, a föderalista megoldás elutasítása miatt, nem az angol parlament visszaállítására, hanem az angol régióknak való hatáskör-átadásra irányul. A brit kormányban ugyan helyet foglal egy régióügyi parlamenti államtitkár, azonban erősen kérdéses, hogy a jogkörei automatikusan átadhatók-e a régióknak. Éppen ezért a másik három országrészben megvalósított devolúció csak igen kis mértékben szolgálhat az angliai devolúció gyakorlati modelljéül. Más gyakorlati nehézségek is jelentkeznek: az angliai önkormányzatok ma egy- vagy kétfokozattak, attól függően, hogy a járási hatóságok egybeolvadtak-e a megyeiekkel, a régiók javára történő decentralizáció tehát az önkormányzatok további átszervezése nélkül nem képzelhető el. Emiatt fenyeget a vegyes megoldás veszélye: egyes régiókban felállításra kerül a gyűlés, míg másokban nem.20 Igen komoly további gondot jelent annak megoldása, hogy a gyakorlandó hatáskörök (pl. regionális fejlesztés, közlekedés, foglalkoztatás, turizmus, kultúra, kinevezések, helyi adók kivetése) kellő súlyúak legyenek ahhoz, hogy indokolják a megyei ön- kormányzatok helyére lépő 20-25 főre tervezett gyűlések létét, viszont nem világos, hogy a nyilvánvaló érdekütközések mellett honnan és milyen mértékben lehet ezeket elvonni, illetve átadni. A regionális gyűlések elvileg a Westminstertől is átvehetnek nem törvényalkotói jogköröket. Mindezen nehézségeket is figyelembe véve, a Munkáspárt vezetése a nyilvánvalóan lelassult angliai devolúció megvalósításának következő lépéseként újabb Fehér Könyvet adott ki,21 amely előirányozza, hogy az egyfokozatú önkormányzati rendszerrel rendelkező megyékben a választók népszavazáson nyilváníthatják ki a regionális gyűlések felállításával kapcsolatos akaratukat, de, némi meglepetésre, a referendumok kiírásához szükséges minimális szavazatszámot is megállapít. A devolúciót tehát minden olyan régió megkaphatja, amely azt a kellő mértékben alátámasztott módon igényli, viszont az esetlegesen sikertelen népszavazás nem lehet akadálya más régiókban a gyűlések felállításának. Miközben a várható menetrend tekintetében gyakorlatilag kizárható, hogy az első regionális gyűlés a legfeljebb 2006-ig terjedő parlamenti ciklus lejárta előtt megkezdhesse működését, a „rolling devolution"-mk elnevezett lépéssorozat végül elvezethet egy kvázi föderációs, de aszimmetrikus Egyesült Királyság kialakulásához. Vélhetően egyre többen ismerik majd fel Angliában, hogy az EU-alapókért folytatott versengésben csakis az erős régiók reménykedhetnek tartós sikerekben.22 A brit közéletben mintegy harminc évvel ezelőtt vetődött fel először az a később nevezetessé vált dilemma, amely az alábbi kérdéseket teszi fel: a) Mennyiben igazolható, hogy a brit parlamentben skóciai választókerületet képviselő honatyák továbbra is szavazhatnak az Angliát érintő törvényekről, miközben a devolvált helyzetben a nem skóciai MP-k a skót törvénytervezetekről már nem voksolhatnak? b) Helyénvaló-e, hogy skóciai MP-k továbbra is tagjai legyenek a brit kormánynak? 96 Külügyi Szemle
