Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Miszlai Sándor: Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában
Miszlai Sándor ban is. Garanciákat követeltek a szankciók eltörlésének megkezdésére, majd teljes feloldására abban az esetben, ha a boszniai szerbek kivonulnak a tervben előírt területekről."35 A kontaktcsoport külügyminiszterei és a szemben álló felek vezetői genfi találkozójának küszöbén mindez nem gyakorolt jelentős befolyást az orosz külügyminisztérium tevékenységére. Az orosz diplomácia gyakorlatilag már meghozta döntését. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy Kozirjev engedélyt kért Jelcintől további kiegészítő szankciók kidolgozására Jugoszlávia ellen. Hasonló gondolatokat táplált Csurkin is, aki Kozirjevvel együtt utazott Genfbe: „...amennyiben a boszniai szerbek elutasítják a tervet, bármilyen fájdalmas is, de meg kell vizsgálnunk a Jugoszlávia elleni szankciók szigorítását és a »biztonsági övezetek« kiterjesztését Bosznia hat városa körül."36 1994. július 30-31-én Genfben két határozatot készítettek elő az ENSZ BT számára. Egyiket arra az esetre, ha a boszniai szerbek elutasítják a Bosznia-Hercegovina területi felosztására vonatkozó tervet; a másikat pedig, ha elfogadják azt. Az első forgatókönyv a szankciók jelentős szigorítását, a második pedig azok fokozatos eltörlését irányozta elő. A könnyítés első szakaszában eltörölték volna a jugoszláv polgári légierőkre vonatkozó tilalmat, illetve engedélyezték volna a szerbek részvételét különböző nemzetközi sport-, tudományos és kulturális eseményeken. Ezt a szakaszt 180 napra tervezték, amelynek elteltével véglegesítették volna, ha ez idő alatt a boszniai szerbek kivonják csapataikat a nemzetközi összekötőcsoport által előírt határvonalak mögé. A fennmaradó korlátozások eltörléséről akkor határoztak volna, amikor a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elismeri Bosznia-Hercegovina, valamint Horvátország függetlenségét és területi egységét. A második határozat előkészítése tulajdonképpen látszattevékenység volt, hiszen tudjuk, hogy a boszniai szerbek parlamentjének határozatát mind a nyugati államok, mind Oroszország már „a priori" a béketerv elutasításaként könyvelte el. Láthatjuk, hogy a genfi határozatok egyáltalán nem tükrözték a Jelcin által Baturin és Gracsov közvetítésén keresztül beígért garanciákat, úgymint:- a szankciók egyértelmű eltörlése;- a Szerb Köztársaság függetlenségének elismerése;- a boszniai szerbek számára kedvező alkotmányos berendezkedés kérdése;- tengeri kijárat biztosítása az Adrián;- a posavinai folyosó kiszélesítése stb. Sőt, a szankciók eltörlése elé új feltételt is állítottak, amikor Horvátország függetlenségének elismerését jelölték meg, pedig mint tudjuk, a nemzetközi megszorító intézkedések bevezetése kizárólag a boszniai helyzettel hozható kapcsolatba. Kozirjev Géniből közvetlenül Belgrádba utazott, hogy ismételten próbálja meggyőzni Milosevicet a boszniai szerbekre való nyomásgyakorlás szükségességéről. Útja befejeztével így nyilatkozott: 84 Külügyi Szemle
