Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Miszlai Sándor: Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában
Miszlai Sándor A dokumentumok és a korabeli állásfoglalások ismeretében megállapítható, hogy a területi felosztás teljes mértékben kielégítette a népességi arányok szerint legkisebb, horvát közösség érdekeit, amely ezáltal a volt jugoszláv köztársaság nyugati részein jutott többletterületekhez (a föderatív államalakulat keretein belül a horvátok Bosznia- Hercegovina területének mintegy 17%-át kapták meg). A muzulmánok lényegében váratlanul adták beleegyezésüket a területi rendezést illetően, mivel a javasolt arányokhoz képest nagyobb területekre tartottak igényt. Mindazonáltal valószínűnek látszik, hogy a legnagyobb területi lemondást a boszniai szerbektől várták el. A felosztási térkép szerint északi szárazföldi folyosójuk mindössze 3 km-es szélességű sávra zsugorodott, a muzulmánoknak átengedett Brcko város területe miatt. A Szarajevót Gorazdé- val összekötő muzulmán folyosó viszont gyakorlatilag újra megosztotta a szerb területeket, s jelentősen kiszélesedtek a muzulmán fennhatóság alatt álló területek Kelet- Boszniában, a biztonsági övezetek egyes részeiben. A szerbeket a számukra megmaradt területek minősége sem elégíthette ki. A boszniai szerbek álláspontja szerint a tőlük elszakított területeken maradt 13 gazdaságilag és kulturálisan fejlett nagyváros, ahol a legjelentősebb vállalatok, erőművek és bányák többsége koncentrálódott. Összességében a Szerb Köztársaság fennhatósága alatta háború előtti Bosznia-Hercegovina ipari erőforrásainak csupán 20%-a maradt. Itt kell megjegyeznünk, hogy a területi felosztást kidolgozó nyugati diplomáciai szakértők a boszniai szerbek véleménynyilvánítását mellőzték a folyamat során, a csoport amerikai képviselője rendszeresen tanácskozott a muzulmánokkal és a horvátok- kal, a szerbeket viszont magukra hagyták. Ugyanakkor Oroszország képviselői sem konzultáltak a boszniai szerbekkel: Nyik'iforov, a kontaktcsoport orosz képviselője sem folytatott megbeszéléseket velük a felosztási térképre vonatkozóan, Csurkin, az orosz elnök különmegbízottja pedig egész egyszerűen kijelentette, hogy a palei szerb vezetőkkel nem kell foglalkozni. Mindazonáltal még az egyik nemzetközi közvetítő, Owen is meglepetésének adott hangot, amiért Csurkin már az első pillanattól kezdve támogatta a szerbek számára oly előnytelen területi felosztást.10 A délszláv rendezési folyamatot figyelemmel kísérő moszkvai külpolitikai szakértők ugyanakkor hangsúlyozták, hogy az Oroszország képviseletében eljáró mindkét diplomata tulajdonképpen elvesztette érdeklődését Bosznia iránt. Ekkortájt már új diplomáciai posztjaikat készültek elfoglalni: Nyikiforovot Szlovéniában, Csurkint pedig Belgiumban akkreditálták nagykövetként. Ehhez kapcsolódóan Csurkin többször nyíltan hangoztatta: elege van a „vidéki politikusokkal való tárgyalásokból és a faragatlan szerb parasztokból". Az 1994 első felében történt események, mindenekelőtt a területek felosztásának megvalósítása arról tanúskodott, hogy a boszniai rendezés határozott fordulathoz érkezett. Oroszország ugyanakkor nem éppen a legszerencsésebb módon kapcsolódott a folyamatokba. Ennek ellenére a moszkvai külügyminisztérium kitartott álláspontja 68 Külügyi Szemle
