Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Miszlai Sándor: Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában
Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában A létrehozott föderatív államalakulat jogot szerzett a Horvátországgal történő kontódéra tív viszony kialakítására. Erről a konföderáció létrehozásának lehetőségét biztosító előzetes megegyezés 1. cikkelye szól, majd az 5. cikkely már azzal számol, hogy Horvátország és az MHF: „...minél hamarabb összehangolja a védelem területén foganatosított intézkedéseit, valamint a védelempolitika koordinációját, illetve bármelyik fél közvetlen fenyegetettsége vagy háború esetén egyesített katonai parancsnokságot hoz létre."5 Az új boszniai föderáció keretében a muzulmánok által birtokolt területek közvetlen kapcsolatban maradtak egymással, és kijárathoz jutottak a tengerre. Az átmeneti időszak elnöki pozícióját a horvát Zubak töltötte be, míg a miniszterelnök a muzulmán Si- lajdzic lett. A bosnyák és a horvát fél abban is megegyezett, hogy a jövőben miként osztják fel a közös vezetés pozícióit, illetve a föderáció területén milyen elvek alapján alakítanak ki nyolc úgynevezett kantont (közigazgatási egységet). Kettőt közülük a horvátok, négyet a muzulmánok kaptak, kettőben pedig (Bosznia középső részén, a Neretva folyó vidékén) a hatalmat paritásos alapon osztották meg. Ezzel egy időben a felek az Európai Unióhoz fordultak Mostar városának nemzetközi irányítás alá helyezését kérve. A Muzulmán-Horvát Föderáció létrehozása kapcsán lényegében megállapítható, hogy a korábbi Vance-Owen-terv ez irányú elképzeléseit használták fel. A szerbekkel szemben álló erők egy közös államalakulatot hoztak ugyan létre, mindazonáltal ettől nem sok minden változott. Ezzel szemben több jogi vonatkozású probléma is felmerült: Bosznia-Hercegovina Köztársaság területén belül még egy „de jure" állam alakult, a Muzulmán-Horvát Föderáció, elkülönülten ugyanennek az államnak a szerb részeitől. Miként azt az egyik neves orosz Balkán-szakértő, Guszkova megfogalmazta, a boszniai horvátok.és muzulmánok között született megállapodás túl sok kérdést hagyott nyitva: „Melyik államalakulat élvez prioritást: Bosznia-Hercegovina Köztársaság vagy a föderáció. A muzulmánokat és horvátokat ezután miért a föderáció képviseli a tárgyalásokon, s miért nem a nemzetközileg elismert Bosznia-Hercegovina, hiszen az előbbi csupán része a köztársaságnak. Amennyiben a tárgyalásokat a föderáció küldöttsége folytatja, miért vezeti azt Bosznia-Hercegovina elnöke s miért nem a föderációé. Ha Horvátországgal államszövetségi viszony alakulhatott ki, úgy ki élvez elsőbbséget a nemzetközi elismerés terén: az államszövetség vagy a szövetségi állam. Lehetséges-e ennek mintájára egy önálló szerbtöbbségű terület létrehozása Bosznia-Hercegovinán belül."6 Mindemellett a Muzulmán-Horvát Föderáció létrehozását Volkov orosz politológus úgy értékelte, hogy az „...végső soron Bosznia-Hercegovina szétdarabolására irányult".7 Az Egyesült Államok és a nyugati országok valószínűleg hasonlóképpen értékelték az így kialakult helyzetet. Ugyanakkor ezzel egy egységes szerbellenes front jött létre, amely útját állta a Milosevic és Tudjman közötti, Bosznia felosztására irányuló, szeparatista terv megvalósulásának. Ezenfelül, az Egyesült Államok - amely sokáig a „muzulmánok véd2002. ősz 65
