Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Molnár Anna: Altiero Spinelli és az európai föderalizmus eszméje
Altiero SpinelH és az európai föderalizmus eszméje táplálkozik, és a második világháború után a regionalizmus képviselői és a francia fö- deralisták között talált elsősorban támogatókra. Az integrális föderalisták úgy vélték, hogy az alkotmányos folyamat nem járulhat hozzá a civilizáció javításához, ezért általános - a politikai, a társadalmi és a gazdasági életet egyaránt befolyásoló - reformra van szükség, amelynek eredményeképpen végső soron létrejöhet a világkormányzat. Az elmélet képviselői úgy gondolták, hogy az emberekhez legközelebb álló, lehető legalacsonyabb szintű kormányzatnak van leginkább létjogosultsága, az állami szinten összpontosuló központi kormányzatnak a lehető legkevesebb hatalommal kell rendelkeznie. Céljuk az- állami szuverenitás mind szélesebb körű felosztása volt. Olaszországban - a fasizmus központosított államberendezkedésével szemben - a harmincas években Carlo Rosselli és Silvio Trentin képviselték ezt az irányzatot.3 Az általuk oly nagyra becsült hatalmi decentralizációval, fragmentációval szemben Spinelli épp ellenkezőleg, tehát a nemzetek feletti kormányzati szint megerősítésében látta a béke, a politikai demokrácia és a gazdasági jólét megőrzésének garanciáját.6 A ventotenei kiáltvány Altiero Spinelli száműzetése alatt Ernesto Rossi segítségével 1942-ben fogalmazta meg a „Kiáltványt egy szabad és egyesített Európáért", azaz a ventotenei kiáltványt. Mindketten Ventotene szigetén tanulmányozták először a föderalizmus főbb képviselőinek gondolatait. Elsősorban azt vizsgálták, hogy az európai béke fenntartása érdekében milyen alternatíva létezhet a Népszövetség sikertelen működésével szemben. Úgy látták, hogy ez a szervezet belső.ellentmondásai és a tagállamok egymás között fennmaradt ellentétei miatt nem képes feloldani a nemzetállamok között feszülő és a háborúkat újratermelő feszültségeket. Spinelli véleménye szerint ez a probléma a nemzetközi rendszer hagyományos - elsősorban kormányközi kapcsolatokon alapuló - szabályaival nem oldható meg, mivel a háború a nemzetállamok agresszív természetéből fakad, és ezáltal minduntalan újratermelődik. Véleménye szerint Európa számára az új és egyedül hatékony rendező elvet a föderalizmus intézményrendszere jelenthetné.7 Az amerikai példából kiindulva úgy gondolta, hogy kizárólag a visszafordíthatatlan, alkotmányos úton létrehozott föderáció biztosíthatja a nemzetközi békét. Véleménye szerint az amerikai modellben megnyilvánuló alkotmányos folyamat tette lehetővé az egyesülés békés voltát és társadalmi támogatottságát, tehát a valós eredmények érdekében Európa számára is ez az egyetlen járható út.8 A ventotenei kiáltvány ugyan nem vált az európai föderalizmus „szentírásává", hatása és jelentősége azonban Olaszországban az európai eszme elterjesztésében nyilvánvaló. Spinelli ebben az írásában jóval túllépte elődeinek gondolatait, mivel az európai föderáció létrehozását szinte forradalmi eseményként képzelte el. Éppen forradalmisá2002. ó'sz 42
