Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Rostoványi Zsolt: Civilizációk a civilizáció ellen? A hidegháború utáni nemzetközi rendszer antinómiái
Civilizációk a civilizáció ellen? zsi, faji, vallási, nemi identitások állnak szemben egymással, némelyek - mint a modern társadalmak szubkulturális identitásai - viszonylag „békésen", mások többé-kevésbé erőszakosan. E folyamat hátterében - különösen a nemzeti identitások esetében - pragmatikus, gazdasági okok is húzódnak, hiszen a globalizáció lecsökkenti a nemzetállamok befolyásoló szerepét saját nemzetgazdaságuk fölött. A nemzetgazdaságok egyre inkább kiszolgáltatottak a gazdasági globalizáció folyamatának. Szinte természetes az ellenreakció: renacionalizáció, a (nemzet)gazdasági érdekek fokozódó védelme. A nemzeti identitás erősödését a kulturális érvek mellett gazdasági érvek is támogatják. A nemzetközi színtéren megjelent új szereplők között sok olyan akad, amelyik kulturális terminusokban határozza meg saját magát. A kulturális csoportidentitások szerepének növekedése hátterében eltérő „posztmodern" és „premodem" motivációk húzódnak a világ „fejlett" („ipari", „északi", „gazdag" stb.), illetve „fejlődő" („elmaradott", „déli", „szegény" stb.) országaiban, régióiban. A „fejlett" régiókban a jóléti állam, illetve a modernitás válságjelenségei egyfelől, a demokráciafelfogás változásai és a kisebbségi „szubkultúrák" felerősödött legitimációs, illetve identitás-keresési igényei másfelől „posztmodern" felhangokkal növelték meg a csoportok, közösségek állammal szembeni jelentőségét. A „fejlődő" perifériás - és általában a félperifériás - térségekben a modernitás és a modernizáció felemás és ellentmondásos hatásai, a „tradicionális" értékek és az identitás fenyegetettsége s az állami akarat hiánya, illetve az állam képtelensége ezek védelmére „premodem" vagy nativista bázison helyezte a helyi, „hagyományos" értékeket megvédeni képesnek tűnő vallási, etnikai, törzsi vagy egyéb - kulturális - közösségeket és csoportokat az állam elé. Természetesen a motivációk nem választhatók el élesen egymástól. A primordiális kulturális identitások újjáélesztésének szószólói gyakorta érvelnek azzal, hogy lényegében a globalizáció kihívásaival szembeni ellensúly megteremtésének a szándéka vezeti őket, sőt sokszor kifejezetten a globalizáció által veszélyeztetett nemzetállam érdekeinek védelme nevében lépnek fel. A folyamat ugyanakkor sok esetben erőteljes migráció következménye, amelynek eredményeképpen etnikai-kulturális közösségek az övékétől lényegesen eltérő kulturális környezettel szemben fogalmazzák meg kulturális identitásukat, szoros kapcsolatot tartva fenn származási (anya-) országukkal. Ez esetben a kulturális különbözőség markáns megfogalmazása és érvényre juttatása kifejezetten transzregionális, illetve transznacionális úton történik. A premodern, illetve primordiális kulturális fragmentációs törekvések tehát szorosan összefonódnak a globalizálódó világ folyamataival, pontosabban gyakran „felhasználják" a modern, globa- lizációs technikákat saját, a globalizációval homlokegyenest ellentétes céljaik elérése érdekében. Az eltérő identitású közösségek konfrontálódásának új vonása, hogy az egyéb eredetű (szociális, gazdasági, politikai) ellentmondások és ellentétek mind gyakrabban kulturális szembenállás, etnikai, vallási, nyelvi stb. ellentétek formáját öltik a centrumban (ka2002. tavasz 47
