Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Rostoványi Zsolt: Civilizációk a civilizáció ellen? A hidegháború utáni nemzetközi rendszer antinómiái
Rostoványi Zsolt Kulturális robbanás Bővebb kifejtést igényel az a kijelentés, hogy a XXI. század a civilizáció és a kultúra, illetve a civilizációk és a kultúrák százada lesz. Ami az egyes számú fogalomhasználatot illeti, nyilvánvaló, hogy az előttünk álló évszázad az információs társadalom, ha úgy tetszik a tudás alapú társadalom évszázada, amelyben az emberi tudás, az emberi elme minden korábbinál meghatározóbb szerepet játszik. Az emberi tudás pedig a civilizáció és a kultúra meghatározó komponense, s maga a civilizáció folyamata is az emberi tudás révén halad előre. A kultúra nem más, mint az emberi szellem kreativitásának a megnyilvánulása. A korábbi időszakhoz képest alapvető változás, hogy a kultúra a politika szerves részévé vált, beleértve a nemzetközi avagy külpolitikát is. A civilizációs-kulturális tényező közvetlenül, avagy közvetve, gyakran a háttérből, de egyre nagyobb mértékben befolyásolja a politikai döntéseket. A globalizáció előre haladtával egyidejűleg - annak ellenreakciójaként is - nemzeti, nacionalista, etnikai alapú, vallási fundamentalista, vagyis a kulturális különbségeken, a kulturális identitáson alapuló, azokat hangsúlyozó mozgalmak erősödésének, a közöttük kirobbanó konfrontációknak, szecesszionista- szeparatista törekvéseknek lehetünk tanúi. Identitáspolitika, etnopolitika, multikultu- ralizmus, fundamentalizmus, szélsőséges esetekben rasszizmus és xenofóbia - az elmúlt években a nemzetközi politika mindennapos kifejezéseivé váltak. A globalizáció ugyanis meghatározóan a gazdaságban és a hozzá kapcsolódó információs-kommunikációs szférában megy végbe, sajátos módon kulturális fragmentá- ciót váltva ki. A kulturális fragmentációs „őshonosodási" (indigenizációs) törekvések pedig világviszonylatban jelentős tényezőivé váltak a „kulturális robbanásnak". A globalizáció több szinten is erőteljesen felerősíti a kulturális csoportidentitásokat. A globalizáció folyamatából következő polarizálódás, a fokozódó egyenlőtlenségek fokozzák egyfelől a nem nyugati civilizációk, másfelől a különböző kultúrák fenyegetettségérzetét. Ez a fenyegetettség azonban nem csupán gazdasági fenyegetettség formájában nyilvánul meg, hanem az identitás, a méltóság fokozódó fenyegetettségében is. A gazdasági dominanciával, a Nyugat behozhatatlannak tűnő technikai-gazdasági fölényével szemben a különbözés szinte egyedüli lehetséges módja az indigenizáció, a nyugatitól eltérő „őshonos" civilizációs-kulturális sajátosságok hangsúlyozása. A fenyegetettség, kiszolgáltatottság hatására felerősödnek a nemzeti, illetve más lokális, partikuláris, nativista csoportidentitások. Az elmúlt években az identitások reneszánszának, reaktivizálódásának lehettünk tanúi. (Zygmunt Bauman korunkat egyenesen az „identitás korának"23 nevezi.) „Premo- dern" és „posztmodern" identitások sora éledt újjá, illetve erősödött meg rendkívül látványosan, köztük olyanok, amelyek korábban már véglegesen eltűnni látszottak a nemzeti-állami, illetve bizonyos modern társadalmi identitások keretei között. Etnikai, tör46 Külügyi Szemle
