Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Rostoványi Zsolt: Civilizációk a civilizáció ellen? A hidegháború utáni nemzetközi rendszer antinómiái
Civilizációk a civilizáció ellen ? ség elvének kiiktatása a multicentrikus világban erőteljes decentralizációt eredményez, amely az egyes szereplők fokozott autonómiatörekvéseivel párosulva lehetetlenné teszi az államcentrikus világ logikájának alkalmazását. A nemzetközi rendszer egyik fő sajátosságává a különböző logikák egymásmellettisége vált. Témánk szempontjából a nemzetközi rendszer két újabb metszetét különböztetjük meg az „államok világa" mellett. A kilencvenes években a korábbiakhoz képest - mégpedig elsősorban a kultúra szerepének hihetetlen mértékű felerősödése következtében - jelentősen megnövekedett a civilizációk és a kultúrák szerepe a nemzetközi rendszerben. Egyre erősebb a nemzetközi politika civilizációs-kulturális meghatározottsága. A nemzetközi rendszernek ezt a másik metszetét a „civilizációk és kultúrák világának", illetve „eltérő értékek és normák rendszerének" is nevezhetjük. A nemzetközi rendszer ugyanis különböző civilizációkból, illetőleg kulturális terek hálózatából áll. Ez a paraetatikus rendszer nem csupán párhuzamosan létezik az interetatikus rendszerrel, hanem nagymértékben áthatja, befolyásolja is azt, s határai nem esnek egybe az államhatárokkal. Ezt a világot a nemzetközi jog államok világában betöltött szerepéhez hasonlóan egy nemzetközi vagy globális etika szabályozhatná - ilyen azonban egyelőre nem létezik, s bár szükségességére egyre többen utalnak, létrehozását megnehezítik az eltérő civilizációs értékek. Ez a világ annyiban hasonló az államok világához, hogy míg az utóbbiban az Egyesült Államok, addig az előbbiben a nyugati civilizáció tölt be domináns szerepet. Az államok világában, a nemzetközi jog rendszerében látszólag világosak a szabályok, amelyek nemcsak az államközi kapcsolatok kereteit jelölik ki, hanem ezen az alapon működnek a nemzetközi szervezetek is. A nemzetközi jog egzakt „nyelve" tehát egyfajta „univerzális nyelv", amelyet a világ minden részén értenek. A civilizációk és a kultúrák világa viszont partikuláris. A kulturális relativizmus, a kulturális partikulariz- musok nemzetközi rendszerre gyakorolt befolyásának számottevő megnövekedése a kilencvenes évek meghatározó jelensége. A különböző kultúrák különböző „nyelveket" beszélnek és ezek a nyelvek gyakran nagyon nehezen - vagy egyáltalán nem - fordíthatók le más nyelvekre. A kulturális partikularizmusok talán legfontosabb sajátossága a jelek és jelentések különbözősége,11 ami a tradícióban, a több évszázados történelmi múltban gyökerezik. A különböző nyelveken beszélő kulturális közösségek mind gyakrabban kérdőjelezik meg a nemzetközi jóg univerzálisnak mondott) nyelvét (azt ugyancsak egy partikuláris kultúrához - az európaihoz, illetve nyugatihoz - rendelve hozzá), illetve töltenek meg sajátos jelentéstartalommal egyébként univerzális (pontosabban sokáig annak gondolt) jelenségeket, fogalmakat, konkrét történéseket.12 A nemzetközi rendszer harmadik metszete, harmadik „világa" pedig a „globalitás világa". Létrejött ugyanis egy olyan „globalizált világ", amely a maga összetettségében nem az egész világot foglalja magában (paradoxon, de a globalizáció territoriális értelemben nem globális!), sőt amely a hagyományos territorialitás fogalmaiban gondolkodva a világ 2002. tavasz 43
