Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Rostoványi Zsolt: Civilizációk a civilizáció ellen? A hidegháború utáni nemzetközi rendszer antinómiái
Civilizációk a civilizáció ellen? West-Rest, a Nyugat és a világ többi része, itt húzódik Huntington szerint talán a legmélyebb törésvonal. Ez a kijelentés sok szempontból hűen fedi a valóságot - különösen, ha a világ „civilizációs metszetét" nézzük -, ugyanakkor kiegészítésre is szorul. A Nyugat és a világ többi része, a nyugati civilizáció és a világ többi létező civilizációja közötti ellentét több száz éves, gyökerei a kolonizáció időszakára vezethetők vissza, s napjainkban a nem nyugati civilizációk többsége egyre markánsabban hangoztatja önállóságát, egyedi, a nyugatiétól alapvetően eltérő értékeit (ázsiai értékek, iszlám értékek stb.), definiálja újra saját magát (szemben a korábbi, a Nyugat által a nem nyugati civilizációkról adott definíciókkal), és fordul szembe a Nyugattal. A különböző civilizációk fennen hangoztatott önértelmezésük mellett mind markánsabban adnak hangot - a nyugatiétól gyakran lényegi pontokon eltérő - véleményüknek a világról, a világban végbemenő folyamatokról. Amennyiben a huntingtoni West-Rest szembenállást a globalizáció összefüggéseiben vizsgáljuk, beszélhetünk-e egyáltalán egységes Nyugatról? Véleményem szerint nem. A Nyugat két, egymástól markánsan különböző aldvilizációra oszlik, mégpedig Nyugat- Európára és Eszak-Amerikára. (Civilizációs szempontból sem Japánt, sem Latin-Ameri- kát, sem a szláv-ortodox Kelet-Európát nem tartom a nyugati civilizációhoz tartozónak.) A globalizáció hátterében egyértelműen az amerikai (atlanti) civilizáció filozófiája áll. „A globalizáció amerikai termék" - véli Kenneth Waltz, a nemzetközi kapcsolatok hatalmi realista elméletének kiemelkedő képviselője 1999-ben készült munkájában.4 „A globalizáció új formája nem brit, hanem amerikai" - állítja Stuart Hall brit szociológusprofesszor.5 Ugyanakkor paradox módon a globalizáció következtében létrejött globalizált vüág6 immáron egyértelműen leválófélben van (amerikai) civüizációs gyökereiről is, és önállósodva bizonyos szempontból már az amerikai civilizációval is szembefordulni látszik. Több szinten is erősödik az ellentét az amerikai nemzeti érdekek és a globalizáció között, a globalizáció bizonyos folyamatait már az USA is egyre kevésbé képes befolyásolni stb. Tehát a másik fő („civilizációs") konfliktus a globalizáció („globális civilizáció") és a civilizációk között húzódik. A fő kérdés ez esetben az, vajon a globalizáció nyomán kialakult globalizált vüág valóban azonosítható-e az atlanti/amerikai civilizációval? A nemzetközi rendszer három „világa" és antinómiái A hidegháború utáni nemzetközi rendszer kettős, duális - pontosabban inkább hármas, vagy „többes" - természetű. Az elemzések legnagyobb része csak az egyik, legszembeötlőbb metszetét veszi figyelembe, s elhanyagolja a másikat, amelyik további síkokra osztható. James Rosenau szerint a nemzetközi rendszer két „vüágból" áll: egyik az államok szuverenitáson alapuló „államcentrikus világa", másik az államon kívüli szereplők szuverenitásmentes „multicentrikus vüága".7 Rosenau felvetése azonban továbbgondolásra 2002. tavasz 41
