Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Rostoványi Zsolt: Civilizációk a civilizáció ellen? A hidegháború utáni nemzetközi rendszer antinómiái
Rostoványi Zsolt interdependens nemzetközi rendszerben - jórészt éppen amiatt jelentenek veszélyt, mivel egymás hatásait felerősítve s az instabilitást, bizonytalanságot fokozva a radikális, szélsőséges akciók (így a terror) számára teremtenek kedvező táptalajt. 1993 februárjában Luxemburgban egy nemzetközi konferencián ismertette a nyilvánosság előtt először a politológus Harvard-professzor, Samuel Huntington azóta híressé- hírhedtté vált tézisét, a civilizációk összecsapásáról szóló civilizációs paradigmát. Most nem kívánok sem Huntington téziseivel, sem azokkal a kritikákkal foglalkozni, amelyek megállapításait érték.1 Sokan nem is csak a civilizációs paradigma létét, illetve alkalmazhatóságát vonják kétségbe, de a civilizáció mint kategória használhatóságát is a nemzetközi rendszer folyamatainak elemzésére. E szerint a nézet szerint a civilizáció és a kultúra kategóriái eleve használhatatlanok, alkalmatlanok, mivel a világ meghatározó folyamatai a globalizáció alapvetően technikai-gazdasági fogalmával írhatók le, következésképpen értelmetlen és fölösleges a civilizáció és a kultúra kategóriáival akár csak foglalkozni is, hiszen ezek amúgy is egzakt módon nehezen megragadható kategóriák, amelyek a mai világban lényeges szerepet egyáltalán nem játszanak. E nézettel vitatkozva úgy vélem, a XXI. század kifejezetten a civilizáció és a kultúra, illetve a civilizációk és a kultúrák százada lesz, a globalizáció pedig elválaszthatatlan a civilizációtól és a kultúrától: a globalizáció elemzése csakis a civilizációs-kulturális elemzéssel párhuzamosan, azzal összefüggésben tárhatja fel az egyidejűleg integrálódó és dezintegrálódó, globalizálódó és lokalizálódó, egységesülő és fragmentálódó világ valós folyamatait és állapotát. Nem csupán a világ Benjamin Barber által „Dzsihád vs. McVilág" ellentéteként aposztrofált antinómiájáról van szó2, hanem arról is, hogy a mindent eluralni látszó globalizáció folyamata sok irányú civilizációs összefüggésekkel rendelkezik: a globalizáció és a civilizációik) között kölcsönhatások sora működik. Az elmúlt évtizedben látványos kulturális robbanásnak - ha a kifejezés nem lenne lejáratott, pejoratív kicsengésű, azt is mondhatnánk: kulturális forradalomnak - lehettünk tanúi. Huntington a civilizációs paradigma megítélésében alapvetően azért téved, mert a fő törésvonalak, konfliktusforrások elsősorban nem a különböző civilizációk, illetve kultúrák között, hanem egyre inkább a(z egyes számú) civilizáció és a (többes számú) civilizációd, illetve a(z egyes számú) kultúra és a (többes számú) kultúrad között fognak húzódni -, illetve húzódnak már ma is. A civilizációval állnak szemben a civilizációd, és a kultúrával állnak szemben a kultúrad. Az egyes számú civilizációval - sokak szóhasználatában: a „globális civilizációval", ami pedig nem más, mint maga a globalizáció, pontosabban a globalizáció folyamatának eredményeként a világon mára kialakult helyzet, amelyet Robertson nyomán globalitásnak is nevezhetünk,3 mégpedig annak is erőteljesen amerikanizált változata - állnak szemben a létező civilizációk, és az egyes számú kultúrával, a globális- vagy világkultúrával - ami pedig nem más, mint az ugyancsak amerikanizált fogyasztói, avagy tömegkultúra - állnak szemben a kultúrák. 40 Külügyi Szemle
