Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - EURÓPA - Valki László: Az államelismerés mint politikai fegyver - Jugoszlávia felbomlásának tanulságai
Az államelismerés mint politikai fegyver - Jugoszlávia felbomlásának tanulságai zött húzódó határok a nemzetközi jog értelmében államközi határoknak tekinthetők-e. Az említett köztársaságokat ugyan a kérdés feltételének időpontjában még egyetlen ország sem ismerte el, a Badinter-bizottság azonban megelőlegezte az elismerést. Kijelentette, hogy mivel a JSZSZK már a felbomlás állapotában van, a kérdésre a nemzetközi jog normáinak figyelembevételével adható válasz. Ezek szerint a tagköztársaságoknak • tiszteletben kell tartaniuk valamennyi külső (köztük és harmadik országok között fennálló) határvonalat; • tiszteletben kell tartaniuk azokat a határokat is, amelyek egymás között húzódnak; az eddigi belső határok az úti possidetis nemzetközi jogi elve értelmében nemzetközi határokká válnak; • a fegyveres erőszak alkalmazásával létrejött határmódosításoknak nincs jogi hatálya, mivel a határokat csak közös megállapodással lehet megváltoztatni.25 A bizottság szerint „ellenkező megállapodás hiányában a korábbi határok a nemzetközi jog által védett határokká válnak. Ez következik a területi status quo, közelebbről az úti possidetis tiszteletben tartásának elvéből, amelyet kezdetben a [dél-jamerikai és az afrikai dekolonizáció folyamán alkalmaztak, és amely azóta a Nemzetközi Bíróság Burkina Faso és Mali határvitájának ügyében 1986-ban hozott ítélete szerint a nemzetközi jog általánosan elismert elvévé vált." 26 A Badinter-bizottság véleményében tehát most már szó szerint is megjelent az úti possidetis elve, amelyen korábban kimondatlanul az EK, majd a BT határozata is alapult. Az elvet a bizottság a „nemzetközi jog általánosan elismert elvének" nevezi, jóllehet az a kilencvenes évek elején, mint láttuk, valójában csak a dél-amerikai és az afrikai kontinensre volt érvényes. Az történt tehát, hogy a bizottság Európára nézve új jogot alkotott. Eljárhatott volna másképp is, de nem tette. Azóta a nemzetközi jog tudós művelői a bizottság véleményét precedensértékűnek tartják. Ma már az államok felbomlásával és a határok megvonásával, illetve az úti possidetis elvével kapcsolatban minden valamirevaló nemzetközi jogi tankönyv az idézett véleményre hivatkozik, és az elvet a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaként említi.27 Különösen azóta, hogy a nemzetközi közösség a Szovjetunióban ugyanebben az időszakban zajló felbomlási folyamat során létrejött új európai és ázsiai államokat ugyancsak az úti possidetis elve szerint ismerte el. (A szovjet utódállamok határai ma valóban ugyanott húzódnak, mint 1991 előtt, a két jogi helyzet között azonban lényeges a különbség: a Szovjetunió felbomlásakor az utódállamok - mint láttuk - kifejezetten megállapodtak a határok változatlanul hagyásában, és egyikük sem követelt magának nagyobb területet, mint amekkorával 1991-ben rendelkezett.) A bizottság nem tett mást, mint hogy néhány hónappal az ENSZ Biztonsági Tanácsában, majd az Európai Közösségben meghozott politikai döntések után olyan jogi véleményt terjesztett elő, amely a lényeget illetően tökéletesen megegyezett az előbbiek tartalmával. Ismét tanúi lehettünk annak a gyakori jelenségnek, hogy a politikai 2002. nyár 135
