Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kiss J. László: A "külpolitika vége?", avagy a kül- és biztonságpolitika új modellje
Kiss ]. László konyábbá válásáról, hanem a kormányok és a nemzetközi szervezetek mellett, az állami és a nem kormányzati szereplőknek a lokálistól a globális szintig terjedő együttműködéséről, a „public-private partnership" horizontálisan és vertikálisan szerveződő struktúráiról is. Az államok továbbra is a nemzetközi politika főszereplői maradnak, ám az államok mint a „globális irányítás" épületének a pillérei immár támaszkodhatnak a társadalom és a gazdaság világának hálózataira. A „public-private partnership" azt jelenti, hogy az államnak a társadalmi csoportokkal együttműködve közös problémamegoldásokat kell kidolgoznia.70 A „globális kormányzás" vagy egy „világrend-politika" működése csak a „globális jogállamiság" elemeinek, azaz az emberi jogok tiszteletének, a bíróságok függetlenségének, a hágai Nemzetközi Bíróságnak, a nemzetközi jog érvényesítésének stb. erősítésével, illetve olyan új intézmények felállításával lehetséges, mint a Nemzetközi Büntető Törvényszék.71 Számos jel mutat arra, hogy a 2001. szeptemberi terroristamerénylet után az Egyesült Államok politikája a multilateralizmusok irányában nagyobb rugalmasságot fog tanúsítani, s ez a többi nagyhatalom, Kína és Oroszország, valamint a fejlődő világ országainak a magatartására is hatással lesz. A „globális kormányzás" elméleti megközelítésében a külpolitika olyan cselekvés, amely elsődlegesen a problémák globális kezeléséhez és megoldásához való hozzájárulásként értelmezhető. Ez a külpolitika elsősorban azokban a nemzetközi szervezetekben vagy intézményekben történő „globalizáló" külpolitikát jelenti, amelyeknek hordozói még ma is a nemzetállamok kormányai. Mindebből következik, hogy az állami külpolitikának lényeges hozzájárulást kell nyújtania a „globális kormányzáshoz". Ennek azért van jelentősége, mert a globalizáció elmélete a „globális kormányzás" nemzetállami alapjait - szemben a nemzetközi szervezetekkel - teljesen elhanyagolja, s ezzel a nemzetközi politika egy meghatározóan fontos területét téveszti szem elől, nevezetesen az egyes államokat képviselő külügyminisztériumokat és az azokon túlnyúló, adminisztratív egységek és személyek csoportjait, amelyek a nemzetközi politika napi, multilaterális gyakorlatában vesznek részt. Ez azt is jelenti, hogy a témák és a politikai területeknek a globalizálódás útján végbemenő differenciálódása a külpolitika és a szakminisztériumok külkapcsolataiban, valamint ezek koordinációs tevékenységében értelemszerűen változásokhoz vezet. Mi végül is a külpolitika a globalizálódás korában? A „nemzeti érdekek" hagyományos érvényesítése, vagy sokkal inkább, mint korábban, „belpolitika más eszközökkel"? Az „igazgatott külpolitika" az egyes államoknak és a nemzetközi adminisztrációknak a haladása a „globális politikához" vezető úton? A politika problémamegoldó képességét szem előtt tartva a legkülönbözőbb elméletek szakértői abban egyetértenek, hogy a kormányapparátusok külügyi kapcsolatai képezik a döntő összekötőkapcsot az államilag szervezett társadalmak és a nemzetközi problémákkal foglalkozó intézmények és ennyiben a „globális kormányzás" központi elemei között.72 34 Külügyi Szemle
