Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kiss J. László: A "külpolitika vége?", avagy a kül- és biztonságpolitika új modellje
A „külpolitika vége?", avagy a kül- és biztonságpolitika új modellje A globalizálódás korában a külpolitika-elméletek egy másik, a „globális kormányzás" vagy „globális irányítás" (global governance) néven ismert irányzata a politikai cselekvés szereplőinek, struktúráinak, legitimációs forrásainak a szempontjait csak egy második lépcsőben tartja fontosnak. Ez az irányzat elsősorban a globális problémák feldolgozásának a kérdésével foglalkozik. Ha az éhség, a háború, a környezeti rombolás, a szegénység okai mind tartalmilag, mind globálisan összekapcsolódnak egymással, akkor sem a témairányultságú nemzetközi szervezetektől, sem a mintegy 200 államtól nem várható el, hogy képesek legyenek ezeknek az átfogó kérdéseknek a megoldására. A gazdasági globalizmus ugyanakkor nem helyettesítheti a „világrendet", még akkor sem, ha annak alkotórésze lehet.68 A XXI. századi politika szervezeti formáit tekintve ugyanakkor egy „világállam" vagy egy „világkormány" felállítása sem oldaná meg a problémákat, mivel egy ilyen bürokratikus szuperhatóságot nem lehetne demokratikusan ellenőrizni, és egy ilyen „világhatóság" túl messze lenne a megoldandó problémáktól. Egy ilyen globális központosítás ugyanakkor a politika napirendjén álló, a decentralizációra és a szubszidiaritásra, továbbá a nemzetközi és szupranacionális intézmények demokratikus deficitjeinek csökkentésére irányuló törekvéseknek is ellentmondana.69 Annak érdekében, hogy a globális politika dinamikus és egyúttal jól felismerhetően strukturált modelljének kialakításához eljussunk, kínálkozik egy másik lehetőség is, nevezetesen az a kiindulás, amely a politikai cselekvés ismert - lokális, állami, regionális, nemzetközi - szintjeit egymással összekapcsolja és megvizsgálja azok hozzájárulását a globális problémák kezeléséhez. A „globális kormányzásnak" ebben az architektúrájában az államok játszanak központi szerepet, mivel azok a cselekvés nemzetközi szintjein - legyen szó az ENSZ-ről, a regionális integráció és együttműködés szervezeteiről (EU, OAU, ASEAN, APEC stb.) vagy a nemzetközi intézményekről - döntő mértékben az egyes problématerületek feldolgozásában vesznek részt. Ám a nemzeti külpolitikákat megtestesítő „államok világán" kívül a „társadalmak világának" a nem állami szereplői is - szerveződjenek azok akár lokális, nemzeti, regionális, transznacionális vagy globális szinteken - jelentős mértékben hozzájárulnak a „globális kormányzás" architektúrájának kibővüléséhez. A lokális és nemzeti, valamint a globális között nagy fontossága van a politikai cselekvés és döntés regionális szintjének. A globalizálódás és a regionalizálódás egyidejűsége a „világtársadalom" és a „világpolitika" struktúrájának alakító tényezője. A globalizációra adott válaszként szinte minden régióban kialakultak a sikeres és a kevésbé sikeres együttműködési és integrációs formák, amelyek között vitathatatlanul az EU képezi a „globális kormányzás" legelőrehaladottabb formáját. A „globális kormányzást" sokan a több multilateralizmussal, illetve az „új multila- teralizmussal" azonosítják Valójában nem egyszerűen több multilateralizmusról van szó, tehát az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben folyó együttműködés haté2002. tavasz 33
