Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)

2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Jordán Gyula - Tálas Barna: A terv és háttere. Kína 10. ötéves tervéről

Jordán Gyula-Tálas Barna szesedése 1996-ban mindössze 1,3 százalékot tett ki, kilencszer kevesebbet, mint Németor­szágé, és tizenháromszor kevesebbet, mint Japáné.8 A jelzett problémához hozzájárul, hogy saját értékeléseik szerint is gyenge Kínában a szellemi tulajdonjogok védelme, hiányzik a komplett rendszer és mechanizmus ezen a te­rületen. A szellemi tőke értékelése messze elmarad a föld, a berendezések és más erőforrá­sok elismerésétől. A kutatók fizetése indokolatlanul alacsony, ez kihat munkájuk hatékony­ságára is, mivel nem szentelhetik teljes idejüket és energiájukat a tudományos munkának. Amennyiben tehát Kína a tudás- és információgazdaság korszakában ambícióinak megfe­lelő eredményeket akar felmutatni, nagyon sok területen kell mélyreható reformokat vég­rehajtania. Az oktatásról Ami az oktatást illeti, ennek a bonyolult, összetett területnek csak egy-két vonatkozását érintenénk. Teljes mértékben egyet lehet érteni az ötéves tervnek az e fejezetet bevezető megállapításával: „A tehetséges ember a legértékesebb erőforrás. A jelenlegi és jövőbeni nemzetközi verseny végül is a tehetséges emberek versenye." Az oktatás területén felsorolt feladatok felölelik a tananyagok tartalmi megújítását, az iskolarendszer reformját, az okta­tási módszerek javítását, az állam oktatási célú befektetéseinek növelését, a külföldön vég­zettek hazatérésre ösztönzését stb. A terv általános feladatmegjelöléseit itt is célszerű szem­besíteni a jelenlegi helyzettel, annak néhány jellemzőjével9 A kínai értékelések is a legátfo­góbb gondot abban a tényben jelölik meg, hogy az oktatási rendszer reformja elmaradt a gazdasági rendszer reformja mögött, az állam monopóliuma az oktatási tevékenységek fe­lett szinte érintetlen maradt, a nem kormányzati oktatási tevékenységeket túl szigorúan, keményen korlátozzák. Az oktatás fejlesztésének és irányításának merevsége akadályozza a megfelelő kapcsolatokat az oktatás és a társadalmi szükségletek között. Az oktatás tartal­ma és módszerei, a specializáció lehetőségei nem felelnek meg a gazdasági fejlődés által tá­masztott követelményeknek és szükségleteknek, ennek következtében sok felsőfokú tanul­mányait befejező hallgatónak kell szembesülnie azzal a helyzettel, hogy amit megtanult az iskolában, az haszontalan a társadalom számára, a gyakorlatban nincs rá igény. A piac, a kereslet és kínálat irányító szerepének növelésére lenne szükség és mindenekelőtt és első­sorban az oktatásra fordított erőforrások hatalmas mértékű növelésére, továbbá a nem ál­lami szektor bekapcsolására iskolák létesítésébe és működtetésébe. A fenti súlyos megállapítások által rajzolt kép sokkal komorabbá válik, ha egy-két terü­let konkrét problémáira tekintünk. A ráfordítások oldalát vizsgálva azt találjuk, hogy Kína oktatási kiadásai a teljes GDP-nek mindössze 2,5 százalékát teszik ki, ami még a fejlődő or­szágok átlagának szintjét sem éri el. Az Oktatási Minisztérium azt tervezte, hogy a felsőfo­kú oktatást általánosan hozzáférhetővé teszi mindazoknak, akik ezt igénylik, amely szerin­84 Külügyi Szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom