Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Jordán Gyula - Tálas Barna: A terv és háttere. Kína 10. ötéves tervéről
A terv és háttere. Kína 10. ötéves tervéről dójának értékelését. Az egyik a nemzetközi technológiai kooperáció rangsorolása, amelyben Kína 1999-hez képest 10 hellyel esett vissza a 35. helyre, míg a vállalatok-egyetemek közötti technológiaátadásban a 30. volt, hét hellyel az 1999-es besorolás mögött. Vagyis az ország technológiai innovációs rendszerének hatékonysága csökkent, az egyetemek és kutatóintézetek zártabbá váltak. Kínai elemzések szerint ebben nagy szerepet játszottak azok a kötelező jellegű, adminisztratív intézkedések, amelyek a gyors gazdasági megtérülést, az üzleti alapokra helyezést kényszerítették rá a tudományos kutatóintézetekre, egyetemekre, károkat okoztak a tudományos és technológiai gazdaság működésében, gátolták a tudomány és a gazdaság hatékony integrádóját. A jelen irányítási gyakorlat figyelmen kívül hagyja a tudomány és technológia fejlődésének törvényszerűségeit, túlhangsúlyozza a közvetlen, rövid távú gazdasági megtérülést. Súlyosbítja a problémát, hogy a kínai vállalatok, különösen az állami vállalatok innovációs kapacitása igen gyenge, s ennek ellenére aránytalanul keveset fordítanak e területre. A vezető nagy nemzetközi cégek összes eladási értékük 10 százalékát fordítják K+F tevékenységre, míg a kínai vállalatok kevesebb mint 1 százalékát. Kína egész innovációs ráfordítása egyes időszakokban még csökkent is: 1990-ben GNP-je 0,67 százalékát fordította üyen célokra, 1996-ban már csak 0,5 százalékát, így az egy főre eső technikai innovációs inputja kevesebb mint 3,5 USD volt. Ezzel szemben az Egyesült Államokban, ez 1995-ben 650 USD volt. Ennek következtében a felhasznált technológiát, különösen a high-techet illetően Kína elsősorban más országok eredményeinek megszerzésére, importjára kénytelen támaszkodni. A tudomány és technológia hozzájárulása a gazdasági növekedéshez Kínában 30-35 százalék volt, míg a nyugati országok esetében ez 60-80 százalék.7 Kína ezek miatt nagy nehézségekkel néz szembe az ipari modernizáció ütemének felgyorsításakor, sőt a fenti arányokat nézve még abban is, hogy az elmaradás szakadéka ne szélesedjen. Egészében a tudomány és technológia rendszere még nem szabadult meg kellő mértékben a tervgazdaság béklyóitól, e területek felett túlzottan az állami, adminisztratív irányítás érvényesül. Végső soron ez idézi elő a tudományos, technológiai erők jelentős részének elkülönítését a vállalatoktól és a piactól. Röviden megfogalmazva a tudományos és technológiai tevékenységekre ható piaci mechanizmusok gyengék. Az irányítás színvonala alacsony, hiányoznak a megfelelő mechanizmusok a kutatószemélyzet racionális áramlásához, az eredmények átadásához. Pedig az ország a tudományos tevékenység óriási kapacitásaival rendelkezik, mintegy 5 ezer intézményben foglalkoznak K+F-fel, mindegyikben átlagosan 125 emberrel. Ezeknek azonban közel fele évente nem produkál egyetlen kiemelkedő értekezést sem, és ugyanez a helyzet a több mint ezer felsőoktatási intézményben, ahol több mint 600-ról lehet elmondani ugyanezt. Ez fényt vet a K+F tevékenység alacsony szintjére és a felsőoktatási intézmények hatékonyságának problémáira. Többek közt ennek tudható be, hogy Kína egyelőre nincs a vüág első 15 szabadalmi hatalma között. (1995-ig, a technikai innovációt tekintve, Kína hozzájárulása a világ összes szabadalmához kevesebb mint 0,1 százalékos arányt mutatott.) A high-tech termékek világexportjában Kína ré2002. nyár 83
