Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Katona Magda: Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége
Katona Magda szövetségese, Oroszország szerepét - erőteljes támogatása lehetővé tette az Északi Szövetségnek hogy túlnyerje magát, az a megállapodás ellenére bevonult Kabulba, s ezzel igen kedvező pozíciókat nyert a háború utáni afganisztáni politikai rendezéssel kapcsolatos tárgyalásokon. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a rendezés többfázisú. Akik az első fázisban exponálják magukat, a későbbi szakaszokban nagy valószínűséggel eltűnnek majd a történelmi porondról. A fentiekből világosan következik, hogy az Északi Szövetség a táliboknak nem alternatívája, nem lehet a tálibok utáni Afganisztánnak vezető politikai és katonai ereje, sem az afganisztáni rendezés kulcsa, legfeljebb egyik eleme. 3.2 A déli, népi kezdeményezésre alakult királypárti törzsi tanácsok November 9-ét, Mazar-i Sarif elfoglalását követően délen is felgyorsultak az események: már október 7-e, a légitámadások megindítása után elkezdték elűzni a pastu törzsek a helyi tálibokat, s törzsi felkelések bontakoztak ki Paktiában. Éppen azok a törzsek űzték el a helyi tálibokat, amelyek annak idején visszasegítették a trónra 1930-ban a Mohammadzai-dinasztiát, Nader sahot, Zahir sah apját. Paktia, Khoszt, Paktika és Loghar tartományokban törzsi tanácsok alakultak, amelyekben a helyi mudzsahed szervezetek, a törzsi határőrség tagjai, volt tisztek és mérsékelt tálibok egyaránt integrálódtak. Nabi Mohammadi és Dzsalaluddin Hakkani szervezete szétforgácsolódott. A tálibok közül integrálódtak e törzsi tanácsokba azok a khalqi tisztek, akik Sahnawaz Tanai honvédelmi miniszter vezetésével az 1990-es sikertelen puccs után Pakisztánba menekültek. Annak idején sokan vettek részt a tálib mozgalom megalakulásában a törzsi határőrség volt tagjai közül is; a mérsékelt tálibok, a nemrég elhunyt Mullah Mohamed Rabbani és a már korábban harcban elesett Mullah Bordzsan mérsékeltebb hívei. A pastunisztáni, pakisztáni szekularizált, progresszív politikai pártok segítséget nyújtottak e törzsi tanácsok megszervezéséhez, Quettában, Peshavarban és a független törzsi sávon a törzsfők, vezetők részvételével gyűléseket szerveztek. Délen, nyugaton és keleten egyaránt törzsi felkelések bontakoztak ki, ezeket alulról szervezték a helyi törzsi tanácsok. Először a falvakból, majd a járásokból űzték el a helyi tálibokat, akik a területen kisebbségben voltak. Ezt követte a tartományok megtisztítása. Paktia, Khoszt és Paktika törzseinek (Andar, Dzsadzsi, Mangal, Camkanai, Zadran, Waziri, Tanai, Kharotai) élére Padsah Khan Zadran törzsfőnök állt. Logharban a törzsi tanácsok (Ahmadzai, Sulaimankhel, Taraki, Kharotai) békésen alakultak meg, kitűzték az ENSZ zászlaját (mellyel azt jelezték, hogy nem ismerik el sem a tálibokat, sem az Északi Szövetséget), kijelentették, hogy megtisztították a táliboktól a tartományt, és visszavárják a királyt. Vezetőjük Padsah Khan Zadran, Logharban pedig Gulab Khan és Abdul Khaleq. Hamarosan Ghazniban és Farahban, végül Uruzganban és Zabulban is törzsi dzsirgák, tanácsok alakultak. Keleten Wardak és Nangarhar tartományokban no68 Külügyi Szemle
