Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Katona Magda: Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége
Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége 3. Északi és Déli Szövetség A tálibok elleni szárazföldi háborút két katonai erő vívta meg: az Északi Szövetség és a déli törzsek, ezzel szemben a diplomáciai tárgyalóasztalhoz a magát túlnyerő Északi Szövetség mellé a római, ciprusi és peshavári tárgyalások szereplőit ültették le, így a diplomáciai és a katonai eredmények koránt sincsenek szinkronban. Mindenekelőtt nézzük azonban a katonai sikerek révén pozícióba került társadalmi, politikai szereplőket. 3.1 Az Északi Szövetség *• Jelenlegi formájában 1996-ban alakult Egyesült Iszlám Unió néven. A tálibokkal szemben Afganisztán határain belül az egyetlen olyan erőt jelentette, amelyet a tálibok nem voltak képesek legyűrni. Igaz, beszorították a Kabultól északra elterülő területekre, a Pandzssir völgyébe és az északkeleti, badakhsáni hegyvidékre, az ország területének mintegy öt százalékára, ott azonban rögzültek a frontok az etnikai határok mentén, és olyan állóháború bontakozott ki, amely külső beavatkozás nélkül akár évtizedekre megmerevedhetett volna. Az Északi Szövetség legyőzhetetlennek tűnt a tálibok számára, ám katonai alternatívát az amerikai bombázások és hathatós külső segítség nélkül sohasem jelenthetett volna. Politikai alternatívát pedig semmiképpen sem jelent. Afganisztánban olyan politikai megoldást kell találni, amely az etnikai arányoknak és a társadalmi igényeknek egyaránt megfelel. Az Északi Szövetség pedig csak a tádzsik, üzbég és hazara nemzeti kisebbségek képviseletét látja el. A szövetség olyan mudzsahed szervezetekből áll, amelyek 1992-96. között egyszer már bebizonyították, hogy alkalmatlanok a kormányzásra, a központi hatalom széteséséért, az állami funkciók megszűnéséért, a permanens polgárháborúért és káoszért ők is viselik a felelősséget. Az országot kifosztották, és az etnikai fragmentáció, a politikai dezintegráció szélére taszították. Afganisztán területének alig öt százalékát voltak képesek csak uralni. Szövetségük is nagyon törékeny, sokszor fordultak egymás ellen, és bármikor képesek újra egymás torkának esni. A történelmi tádzsik-üzbég ellentét, a pastu-tádzsik ellentét és a síita-szunnita ellentét miatt a tádzsik Sura-i Nizar vívott már heves harcokat Dosztum üzbég milíciájával, szakadatlan harcban állt a pastu Gulbuddin Hekmatiar Hezb-i Iszlami, valamint a szintén pastu Szajjaf vahabita szervezetével. A szunnita-sűta ellentét is erős, a Sura-i Nizar állt már harcban a hazara Hezb-i Wahdattal is, decemberben pedig harcba bocsátkozott Naderi síita milíciájával. Ellentét feszül a szekularizált, pántürkista, nacionalista Dosztum, a mérsékeltebb mudzsahed csoportok, valamint a szélsőségesek, továbbá az iráni típusú teokratikus államot példaképnek tekintő síita szervezetek között ideológiai alapon is. A tádzsikok között is ellentét feszül, a Sura-i Nizar szembe került anyapártjával, a Dzsa- miat-i Iszlamival is, az előbbit vezető fiatal trojka háttérbe szorította Burhanuddin Rab- banit. A pandzssiri hatalom kisajátításával a más régiókból származó tádzsikok is 2002. nyár 63
