Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Katona Magda: Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége
Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége és politikailag kezelhetetlenek. Ez idő tájt a pakisztáni vezetésben is számottevő változások következtek be. Benazir Bhutto néppárti kormányát felváltotta Nawaz Sharif vezetésével a Muzulmán Liga kormányzata. Ez a szervezet közelebb állt a pakisztáni iszlám szélsőségesekhez, különösen Maulna Fazlul Rahman szervezetéhez. A pakisztáni koncepció is változott, ám a tálibok politikai berendezkedését már szaúdi mintára igyekeztek kialakítani, így a nőkkel és a műemlékekkel szembeni intézkedéseket is. Ezek nem a pastu törzsi szokásjog, a Pakhtunwali primitív értelmezéséből adódtak, hiszen az afgán törzseknél, különösen a nomádoknál a nők igen nehéz munkát végeznek, ami kizárja a csador (burka) viselését, amely a tádzsik városi középosztály viseleté volt. A nők elnyomása a nemzetközi terrorizmus kedvelt célkitűzése. Kétségtelen azonban, hogy a Pakhtunwali, a deobandi iskola és a vahabita puritanizmus együtt alakították ki a rigid tálib szektarianizmust, ám a szabályokat már Bin Ladenék diktálták. Bin Ladenék terjesztették el a máktermesztést is azokon a vidékeken, főleg az ország déli, délkeleti részein, ahol az 1980-as években a felperzselt föld brezsnyevi taktikájával irtották ki az oáziskultúrákat. 1996-ban még az Egyesült Államok sem bánta, hogy az új szervezetet szaúdi mintára alakítsák ki. Vahabita típusú, puritán vallásosság, igen konzervatív társadalom, amely a törzsi társadalmon, törzsi renden és az olaj- és földgázvezetékek által biztosított bevételek által nyújtott szolid jóléten alapszik, ugyanakkor megbízható nyugati szövetséges, ilyen ország biztosította volna a földgáz- és olajvezetékek biztonságát. Annak ellenére, hogy a tálibok Irán-ellenességében, a tádzsikokkal, hazarákkal és más kisebbségekkel szemben tanúsított magatartásában, a primitív tribalizmussal elegyített pastu nacionalizmus elemeit figyelhetjük meg, az afgán „nemzeti érdekek" védelmének jelszavát felváltotta az iszlám közösség, az „umma" nemzetek felettiségének, militáns internacionalizmusának hangsúlyozása. A mintegy negyvenezer fős tálib katonai erőnek immár az egynegyedét alkották az idegenek. Oszama bin Laden „állam lett az államban", huszonhat afganisztáni bázisáról ő irányította ténylegesen a tálibo- kat, akik Oszama bin Laden és saját politikájuk túszai lettek. Bin Laden al-Kaida emyőszervezete az afganisztáni tálibokon kívül tömörítette soraiban a szélsőséges pakisztáni és kasmíri iszlám militáns szervezeteket, csecsen, üz- bég, tádzsikisztáni, török, kínai, ujgur, maláj és filippino csoportokat, sőt befolyása alá vonta az Irán által támogatott szervezeteket is. Úgy tűnik, a terrorszervezetek interna- cionáléja létrejött a „Jeruzsálemi Kongresszusnak" nevezett tanácskozáson, ahol egy „Afganisztánnal szomszédos ország" diplomatáinak közvetítésével megállapodtak együttműködésükről/ Oroszország, Irán és India azt szeretné elérni, hogy az Északi Szövetség tényleges pozíciókhoz jusson a háború utáni Afganisztánban. Irán élesen ellenezte a háborút. Oroszország a csecsenkérdésben történt megegyezés, valamint azután hogy a nyugati hatalmak formálisan a megoldás első, katonai szakaszában az Északi Szövetség mellé 2002. nyár 61
