Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)

2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Katona Magda: Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége

Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége lésnél is magasabb a hagyományos elemek számaránya. Különösen növekedett a pap­ság aránya, megjelentek a militáns papok, a medreszek, papneveldék katonai kikép­zést kapott militánsai önálló társadalmi réteggé nőtték ki magukat. A pastuknál és beludzsoknál, ahol teljes mértékben él a törzsi rend (a letelepedett, sőt a városlakó népesség körében is), a törzsi lojalitás erősebb az etnikai kötődésnél. Ahol ez csak nyomaiban található meg (üzbégek, türkmének, hazarák) ott már az etni­kai lojalitás dominál. A pastu és beludzs törzsek jelentős hányada nomád állattartást folytat. Mintegy hétmillió nomád található az országban, az ország lakosságának egy­negyede és egyharmada közé teszik arányukat. Minden nomád, törzsi rendben végzi szezonális migrációját, de a törzsek egy része letelepedett. A nomád karavánok sebezhető célpontok, a harcokban, felkelésekben el­sősorban a letelepedett törzsek vesznek részt. A letelepedett parasztság körében igen nagy a faluközösségek szerepe. Ám sem a törzsek, sem a faluközösségek nem a fel­bomló őstársadalom maradványai, hanem a szakadatlan háborúk, a termőföldek elég­telen volta miatt hajdani nomádok letelepednek, s a korábban letelepedettek, ha az erő­sebbek elűzik őket a földjeikről, nomadizálni kényszerülnek. A törzsek másodlagosan kialakult katonai patronímiák, míg a faluközösségek szekunder agrár patronímiák. Mindkettő döntéshozó szervei a surák vagy dzsirgák, a törzsi vagy falusi tanácsok. Af­ganisztán politikai struktúrájának rekonstruálásában, politikai jövőjének kialakításá­ban e helyi tanácsoknak jut a döntő szerep. Az össztörzsi tanács a lója dzsirga (nagyta­nács). Ez az elnevezés 1964-től alkotmányozó nemzetgyűlés értelmében használatos. Katonai patronímiákkal (törzsi renddel) teljes mértékben rendelkeznek a pastuk (af­gánok) és beludzsok, a türkmének, nyomaiban az üzbégek, kirgizek, karakalpakok és a hazarák valamint a csarajmakok. Csak az afgánok (pastuk) mentesek a sorkatonai szolgálat alól annak fejében, hogy saját törzsi kötelékeikben ellátják a határok védel­mét. A törzsi haderő az ország legnagyobb fegyveres potenciálja. A tádzsikoknál nincs törzsi rend. A türkméneknek, üzbégeknek, hazaráknak volt belső rendfenntartásra sa­ját törzsi milíciájuk a történelem során, a tádzsikoknak viszont nem volt. A tádzsik milíciáknak nincs történelmi hagyománya, először az 1920-as években, a szovjethata­lom elleni kelet-bokharai harcok során formálódtak. Ezek azonban még a határkörze­tekben lakó üzbégek és türkmének esetén sem láttak el határőr feladatokat. A pastu törzseken kívül az összes nem afgán nemzetiséget sorozták a reguláris hadseregbe. Vallás és etnikum elválaszthatatlan egymástól. Szunniták a pastu, tádzsik, üzbég, türkmén, ajmak, beludzs és a dard népcsoportok. A szunnita iszlám leghagyományo­sabb, hanafi iskoláját követik. Az indiai deobandi iskola hatásának történelmi hagyo­mányai vannak a pastu törzsek körében. A vahabita, szélsőségesen puritanista ortodox iszlám Szaúd-Arábiából indult hódító útjára, s az utóbbi húsz év során Afganisztánban nagy befolyásra tett szert, a Szajjaf Ittihad-i Iszlami vahabita szervezete, majd a tálibok körében is napról napra népszerűbb lett. 2002. nyár 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom