Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Katona Magda: Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége
Katona Magda Tizenkét imámos síiták a hazarák, a qizilbasok. Iszmaelita síiták a Badakhsán-hegy- vidék és a Pamir kelet-iráni népcsoportja valamint Baghlan tartományban, Pul-i Khumri környékén élnek iszmaelita tádzsiko'k. Belőlük kerül ki Naderi síita milíciája, amely az Északi Szövetség (hivatalosan: Egyesült Iszlám Unió) tagja. 1.3. A modernizációs konfliktus Az érdekövezetek határát nemzetközi egyezmények titkos záradékai rögzítik napjainkig. Afganisztán azért nem került korábban gyarmati sorba, s tudott mindkét világháborúban semleges maradni, később pedig azért nem tagolódott be egyik szövetségi rendszerbe sem, mert területén húzódik a nemzetközi, nagyhatalmi érdekövezetek határa. Ennek ára azonban az volt, hogy Afganisztán kimaradt a modernizációs áramlatokból. Amikor az egyik nagy játékost, a cári Oroszországot felváltotta a Szovjetunió, 1929- ben egyszer már megkísérelték elbillenteni ezt az egyensúlyt egyik irányba, és olyan káoszt teremteni, amely az ország széthullásához vezet. Akkor azonban a Szovjetunió hatalmi szervein belül, amely ezt a helyzetet erőszakosan előidézte, többféle koncepció harcolt egymással, és alig egy év után az egyensúly helyreállt. (A Cseka támogatta az írástudatlan tádzsik Habibullah Kalakanit a „Vízhordó Fiát", kijátszva az etnikai kártyát, míg az állami vezetés ragaszkodott hozzá, hogy hagyják, hogy a britek hatalomra segítsék a pastu, Mahammadzai-dinasztiából való törvényes királyt, Mohammad Nader sahot). Az 1930-ban hatalomra került uralkodó és fia Mohammad Zahir, aki 1933- ban követte apját a trónon, ezért igen óvatosan modernizált. Következésképpen e modernizáció nemcsak lassú, de felszínes is volt, és az országban továbbra is középkori állapotok uralkodtak, de amíg ez a külső erőegyensúly fennállt, Afganisztánban viszonylagos rend és béke honolt. A korábbi afgán uralkodókhoz hasonlóan afgán (pastu) nemzetiségű uralkodó óvatos lépésekkel próbálta egységes nemzetbe rendezni a számos nemzetiségből, etnikai csoportból és törzsből álló lakosságot. 1964-ben az ország alkotmányos monarchia lett, többpártrendszer jött létre, országgyűlési választásokat írtak ki, amelyen több nő is képviselői mandátumhoz jutott. Afganisztánon belül és ami még fontosabb, Afganisztán körül akkor kezdődtek a gondok, amikor ezt a rendkívül kényes hatalmi egyensúlyt ismét megsértették. Közben a kétpólusú játszma másik pólusán az 1947-ben felbomlott brit-indiai gyarmatbirodalmat az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei váltották fel. 1973-ban megdöntötték a királyságot. Az új köztársasági elnök, a király unokafivére, Mohammad Daud Khan szerette volna nyugati mintára felgyorsítani a modernizációt, az egységes nemzetté válási folyamatokat, a makrokonszolidációt pastunizációs politikával siettette, az ország feladta volna a semlegességét, belépni készült a CENTO-ba. Jellemző továbbá a hatvanas-hetvenes évekre, hogy a kétpólusú játszmában újabb szereplők, a regionális hatalmi szerepre törő szomszédok, Irán, Pakisztán, Kína is meg54 Külügyi Szemle
