Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Katona Magda: Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége
Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége behatoltak a tálib struktúrákba, majd kisajátították azokat. Nem a tálibok fogadták be Oszama bin Ladent, hanem annak szervezete telepedett rá a tálibokra. A szeptember 11-i terrorcselekmények előtt az amerikai kormány titkos és intenzív tárgyalásokat folytatott a tálib rezsimmel, és ezért féken tartotta az FBI-nak a szélsőséges muszlim terrorcsoportok felgöngyölítését célzó akcióit. A még a Clinton-korszak- ban megkezdett tárgyalások célja nemcsak Oszama bin Laden kiadatásának elérése, hanem egy békés és az országot stabilizáló afganisztáni átmenet elfogadtatása volt. A Bush-adminisztráció hatalomra kerülésével a színfalak mögötti alkudozás új lendületet nyert: a republikánus amerikai elnököt körülvevő olajipari lobbi1 az Afganisztánt átszelő vezeték megépítése érdekében igyekezett Washingtont rávenni arra, hogy a háború helyett inkább a tárgyalóasztal mellett egyezzen ki a tálibokkal. Az FBI kezét megkötötték az afrikai, jemeni és szaúd-arábiai Amerika-ellenes terrormerényletek elkövetői után folytatott hajtóvadászatban, amit nemcsak az öböl menti monarchiákkal, különösen Szaúd-Arábiával fennálló kiváltságos viszony megőrzése, hanem az amerikai diplomácia által a tálibokkal - részben Pakisztán és más szomszéd államok bevonásával - folytatott titkos diplomácia is indokolta. Az amerikai olajlobbi már a Clinton- időszakban szerette volna stabilizálni Afganisztánt. Ebben a tálib rendszerre tett, ám 1998-tól világossá vált: a szemben álló afgán felek egyike sem képes felülkerekedni. Az olajipari terveket keresztülhúzó teljes káosz elkerülése érdekében Washington egy olyan egyezség kialakításán fáradozott, amely a térségben érdekelt valamennyi kulcs- szereplő - Oroszország, Irán, Pakisztán, India és Kína - számára is elfogadható lett volna. Fordulatot 1998 augusztusa, a kenyai és a tanzániai amerikai nagykövetségek elleni, Bin Ladennak tulajdonított robbantásos merényletek hoztak. A Clinton-adminiszt- ráció Bin Ladenért cserébe nemzetközi elismerést ajánlott a táliboknak.2 A Bush-kormányzat hatalomra kerülésével felgyorsultak az események. A tálibokra egyre nagyobb politikai nyomás nehezedett minden oldalról. 2001 tavaszán, vagyis jóval a szeptemberi merényletek előtt felvetették hogy a Rómában élő volt uralkodó, Zahir Sah vezetésével kellene összehívni a nemzetgyűlést, a lója dzsirgát. Az átmenetről 2000 novembere és 2001 augusztusa között ENSZ-segédlettel intenzív tárgyalások folytak Rómában, Cipruson, Peshavarban és Bonnban. A megbeszélésekről Kofi Annan ENSZ-főtitkár pár héttel a New York-i és washingtoni merényletek előtt kapott jelentést a 2000 júniusában afganisztáni különmegbízottnak kinevezett Francesco Vendreltől. A washingtoni kormányzat az ÜSS Cole hadihajó ellen 2000 októberében elkövetett merénylet után választás elé állította tálibokat: ha kiegyeznek az Északi Szövetséggel, és kiadják Bin Ladent, új Marshall-segélyt, ha nem, bombaszőnyeget kapnak ellentételezésül. A tálibok számára egyértelművé vált, hogy Washington átfogó katonai hadműveleteket készít elő. Bármennyire is rejtélyesek és átláthatatlanok Bin Laden és a tálib vezetők valamint a pakisztáni titkosszolgálat, az ISI közötti kapcsolatok, a szaúdi milliomosnak nem volt nehéz meggyőznie a tálib vezetést: ne gondolják, hogy az ő kiadatásával 2002. nyár 47
