Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Magyarország külkapcsolati stratégiája az ázsiai és a csendes-óceáni térségben
Az Európán és Észak-Amerikán kívüli térségek helye a magyar külkapcsolatokban Malajzia, Indonézia, később a Fülöp-szigetek követték. Sikerükben az oktatásra helyezett hangsúly, a megtakarítások magas szintje, a gazdasági folyamatok orientálását célzó állami beavatkozás erőssége, az agresszív exportoffenzíva és a nagyarányú külföldi tőkebeáramlás egyaránt szerepet játszott. Kína a tengerparti különleges gazdasági övezetek kialakításával csatlakozott a kelet-ázsiai fejlődési tendenciához, amelyet Hongkong és Makao visszatérése tovább erősített. Vietnam az elmúlt évtized második felében kezdte meg felzárkózását az ASEAN-államok trendjéhez. 1997-99 között a délkelet-ázsiai térséget súlyos pénzügyi és likviditási válság sújtotta, ami beárnyékolni látszott a régió fejlődési perspektíváit. A leginkább érintett Indonézia, Thaiföld, Dél-Korea, Malajzia és a Fülöp-szigetek 1998-ban átlagosan 7,5 százalékos GDP-visszaesést szenvedtek el. A recesszió velejárói (valutaleértékelések, vállalati és bankcsődök, a munkanélküliség emelkedése) ugyanakkor Indonézia kivételével nem eredményeztek átfogó és tartós társadalmi és politikai instabilitást. A termelési potenciál nem szenvedett csorbát, a megszakítás nélküli gazdasági expanzió két évtizede során létrejött korszerű infrastruktúra, szakképzett munkaerő, szakmai know-how megőrződtek. A régió gazdasági konszolidációja gyorsaság és kiterjedés tekintetében egyaránt felülmúlta a várakozásokat. Szerkezetátalakítási programok indultak, a termelési struktúra az információalapú és digitális technológiák által fémjelzett új gazdaság irányában mozdult el, hatékonyabb bankfelügyeleti rendszert és szigorúbb csődtörvényeket vezettek be. A térség gazdaságai ismét növekedési pályára kerültek (1999-ben az újonnan iparosodott országok csoportja által realizált GDP-növekedés már meghaladta a 7 százalékot). 1999-ben már 90 milliárd USD áramlott a régióba, amelynek összetételében visszaszorult a rövid lejáratú bankhitelek és a tőzsdéken megforgatott spekulációs tőke aránya, nőtt viszont a külföldi közvetlen befektetések részesedése. A fellendülés ugyanakkor még egyenetlen, a pénzpiacok bizonytalanok, a valutaárfolyamok, tőzsdeindexek hullámzóak. Az úgynevezett újonnan iparosodott országok konszolidációja erőteljesebb, a strukturális átalakítás programja következetesebb. 2000-ben kelet- és délkelet-ázsiai átlagban 6,2 százalékos növekedés következett be, ami csaknem három százalékponttal haladja meg a fejlett ipari országok átlagát. Kína küszöbön álló WTO- tagsága, valamint az ASEAN szabadkereskedelmi övezet terve a régió egészének további növekedési impulzusokat adhat. 2001-ben a japán és az amerikai gazdaság problémái következtében a régió minden államában a növekedés lassulásának jelei mutatkoztak, a kivitel, a gazdasági növekedés üteme az addig legstabilabbnak tartott hongkongi, szingapúri és tajvani gazdaságokban is csökkent, a munkanélküliségi ráta növekedett. A helyzetet tovább rontotta az Egyesült Államokat ért terrortámadás, amelynek gazdasági következményei egyelőre még nehezen körvonalazhatók, de minden valószínűség szerint kedvezőtlenek lesznek az amerikai piacra nagy mértékben ráutalt ázsiai és csendes-óceáni gazdaságokra. 10 Külügyi Szemle
