Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Timmermann, Heinz: "Kalinyingrád. Egy modellrégió az EU és Oroszország közötti együttműködés kialakítására?"
Folyóiratszemle NATO-bővítésekre. A második pedig arról szól, hogy Németország vissza szeretné kapni a várost és környékét a meglévő orosz államadósság fejében. Természetesen mindkét felvetés légből kapott, vagy akár provokatív, de semmiképp nem tekintendő hitelesnek. A szerző rámutat, hogy ma már e terület földrajzi elhelyezkedése sokkal több fejtörésre ad okot, mint az ott lévő orosz fegyveres alakulatok nagysága, hiszen ez napjainkra az eredeti 200 000 főről 25 000-re csökkent. A földrajzi viszonyok fonákságát az adja, hogy Lengyelország és a balti államok esetleges EU-csatlakozása után a Balti (Keleti)-tenger uniós beltengerré alakul, leszámítva Szentpétervárt és Kalinyingrádot. Kalinyingrád mint EU-n belüli leendő enklávé helyzete pedig számos kérdést vet fel. Az 1997-ben kötött EU-Oroszország partnerségi egyezmény foglalkozik ugyan a kérdéssel, de Brüsszel nagyobb hangsúlyt szeretne fektetni a problémára. Az EU-n belül és Moszkvában is eltérőek az elképzelések a megoldást illetően. Az unió déli tagállamai nem néznék jó szemmel, ha a már meglévő FACIT kereteit túllépőén folynának támogatások a térségbe, míg a Balti-tenger mellett fekvő tagországok ezt szorgalmaznák. Különlegesen kényes Németország helyzete, amely megpróbálja a bilateralizmusnak még a látszatát is elkerülni, és szigorúan a többi tagországgal együtt fellépve óhajtja keresni a megoldást. Moszkva és a helyi kalinyingrádi vezetés között sokszor feszült a viszony. Egyrészt a nemzetállami szuverenitás szigorú hívei számára gyanús az EU által proklamált regionális együttműködés, félnek az esetleges szeparatista törekvések megjelenésétől, ugyanakkor saját forrásból képtelenek megoldani a terület súlyos problémáit. A kérdés közös rendezésére mindkét félben megvan a szándék, jóllehet az elképzelések nem mindig esnek egybe. Brüsszel az 1997-ben Oroszországgal kötött partnerségi megállapodás keretén belül akarta Kalinyingrád kérdését kezelni, míg Moszkva ezen kívül, egy külön együttműködési programban. Végül a 2001-es moszkvai EU- csúcsértekezleten Putyin elnök elfogadta Brüsszel álláspontját. A jelenlegi orosz vezetés számára Kalinyingrád felzárkóztatása egy későbbi, szélesebb körű EU-Orosz- ország együttműködés modelljeként jelenik meg, amiben elsősorban az északnyugati orosz területek érintettek. Timmermann egy optimista és egy pesszimista forgatókönyvvel próbálja meg modellezni a lehetséges fejlődést. A pesszimista szerint Oroszország és az unió viszonya megromlik, Moszkvában a szigorú recentralizáció hívei kerekednek felül. Ebben az esetben Kalinyingrád „kettős perifériára" sodródna, mivel az EU-val való kapcsolatok bővülése lehetetlenné válna, ugyanakkor Moszkva nem tudná saját erejéből megoldani a terület felemelését, így még az anyaországinál is kedvezőtlenebb gazdasági helyzet állna elő, és Kalinyingrád, a gazdasági-szociális leszakadás miatt komoly destabilizáló tényezővé válhatna a balti térségben. Az így megerősödő társadalmi feszültségek szeparatizmust szíthatnának, melynek jelei már most észlelhetők a helyi dumában, a Balti Köztársasági Párt révén. Az El) komoly vonzerőt gyakorol a fiatalabb lakosság200 Külügyi Szemle
