Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Timmermann, Heinz: "Kalinyingrád. Egy modellrégió az EU és Oroszország közötti együttműködés kialakítására?"
Folyóiratszemle ra, és az események ilyetén alakulása könnyen szembefordíthatná őket a represszív moszkvai politikával. Az optimista forgatókönyv szerint a sikeres együttműködés regionális közlekedési csomóponttá és szolgáltatóközponttá változtathatná Kalinyingrá- dot, és ezáltal csökkenhetne a fejlettségbeli különbségekből adódó feszültség, sőt, a siker Moszkvát is aktívabb részvételre ösztökélhetné. Ebben az esetben a terület valóban modellként szolgálhatna egy későbbi EU-„nagyorosz" partnerséghez. Az orosz külpolitika az 1990-es évek első felében meglehetős gyanakvással fogadott minden uniós javaslatot a kalinyingrádi kérdéssel kapcsolatban, jóllehet Brüsszel hangsúlyozta, a területet szigorúan Oroszország integráns részének tekinti. Idővel az orosz vezetés hozzáállása gyökeresen megváltozott, és 2000 júliusában már az uniós kapcsolatokat jelölte meg a FÁK országok utáni legfontosabb külpolitikai prioritásként. Ez azt jelenti, hogy Oroszország az EU segítségével kívánja elkerülni gazdasági helyzetének marginalizálódását, és alapvetően nincsenek biztonságpolitikai aggályai az unióval szemben. A moszkvai és a helyi vezetés egyaránt azon a véleményen van, hogy szükséges a központi vezetés intenzívebb bevonása a kalinyingrádi fejlődés folyamatába, de ez nem jelenthet túlerőltetett recentralizációt, sőt, ezzel párhuzamosan Moszkvának lehetővé kellene tennie a sokkal önállóbb és zavartalanabb érintkezést a szomszédos országokkal. A két párhuzamos tendencia így kiegyensúlyozhatná egymást. Végül a moszkvai biztonsági tanács olyan megoldást talált, amit megfigyelők az „elnöki kormányzás legkevésbé fájdalmas variációjának" neveznek. E szerint az északnyugati területek főkormányzója, Cserkeszov teljhatalmú megbízottja képviselhetné Moszkva akaratát Kalinyingrádban. Emellett a helyi költségvetési pénzműveleteket sem ottani bankok bonyolítják a továbbiakban, hanem a moszkvai, központi pénzügyi szervek. Ez inkább adminisztratív, mint tényleges megoldásnak tűnhet, és csökkentheti az amúgy is csekély átláthatóságot, főleg a párhuzamos struktúrák kuszasága miatt. Az EU mindenesetre ezeket a kérdéseket szigorúan orosz belügyként kezeli, ugyanakkor fenntartja az „Északi dimenzió"-ban megfogalmazott intenzív kommunikációs szándékát mind az északnyugati orosz területekkel, mind Kalinyin- gráddal kapcsolatban. A helyi vezetés abszolút nyitott erre, de azt is hangsúlyozza, hogy elsősorban egész Oroszország és az EU közelítésének eszközeként tekint az együttműködésre. A határőrizet és a vízumpolitika kérdései akkor fognak igazán bonyolulttá válni, ha Lengyelország és Litvánia - uniós csatlakozását előkészítendő - 2001-ben, illetve 2003- ban vízumkötelezettséget vezet be a kalinyingrádi lakossággal szemben. Eddig lehetséges volt a vízummentes tranzitforgalom Oroszország felé. Ennek megszűnése komoly feszültségeket okozna. A másik súlyos következmény gazdasági lenne: az aktív munkaképes korú kalinyingrádi lakosság 25 százaléka (kb. 120 000 fő) a szomszédos országokkal meglévő gazdasági kapcsolatoktól függ, még akkor is, ha ez túlnyomó2002. tavasz 201