Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Timmermann, Heinz: "Kalinyingrád. Egy modellrégió az EU és Oroszország közötti együttműködés kialakítására?"
Folyóiratszemle Mivel Oroszország nagy része Ázsiában terül el, Oroszország igyekszik növelni diplomáciai jelenlétét a térségben. Kínával való kapcsolatát „stratégiainak" tekinti, és a két ország álláspontja a legtöbb lényeges nemzetközi kérdésben közeledést mutat. Ezt a katonai téren megnyilvánuló közös érdekek is megerősítik: az orosz fegyverszállítások 50-80 százaléka Kínába és Indiába irányul; valamint mindkét ország ellenzi az amerikai rakétaelhárító rendszer terveit. Putyin elnök Ázsia-politikájának másik alappillérét India jelenti, amellyel rendszeres és eredményes politikai dialógust folytat. Az orosz elnök 2000 júliusában Észak-Koreába látogatott, amely országgal baráti, jószomszédi és együttműködési szerződést kötött. Putyin elnöknek a többi országba való látogatása (Kuba, Egyiptom, Irán, Törökország stb.) is azt példázza, hogy Oroszország a nemzetközi folyamatokban nem akar elszigetelődni. Füsti Molnár Zsuzsa Heinz Timmermann: „Kalinyingrád. Egy modellrégió az EU és Oroszország közötti együttműködés kialakítására?" ("Kaliningrad. Eine Pilotregion für die Gestaltung der Partnershaft EU-Russland." Osteuropa, 2001. szeptember) K alinyingrád vagy régebbi nevén Königsberg a Balti (Keleti)-tenger partján fekvő kikötőváros, jelenleg az Orosz Föderáció része. A Német Lovagrend alapította 1256-ban, és az 1466-os thorni (toruni) békétől a megmaradt lovagrendi területek központja lett, az 1525-ös szekularizációt követően pedig ez volt a Porosz Hercegség (később Kelet-Poroszország) székvárosa. Szovjet fennhatóság alá a második világháború végén került. Ekkor az eredetileg túlnyomórészt német lakosságot kitelepítették; a várost és környékét a Szovjetunióhoz csatolták. A terület nem tagköztársaságként szerveződött újjá, hanem közvetlen moszkvai irányítás alatt álló katonai támaszpontot létesítettek rajta. így közvetlen orosz fennhatóság alá került egy jégmentes balti kikötő, ráadásul Leningrádhoz képesti viszonylagos nyugati fekvése miatt is nagy fontossággal bírt a szovjet vezetés számára. A Szovjetunió 1991-es felbomlása után az Orosz Föderáció része lett, amelyet a szárazföld felől a volt tagköztársaság Litvánia, valamint Lengyelország határol. Heinz Timmermann tanulmányát két olyan nemrég felröppent híreszteléssel kezdi, amelyek jól érzékeltetik a terület helyzetének neuralgikus voltát: az egyik szerint Oroszország kis hatótávolságú atomfegyverek Kalinyingrádba telepítését fontolgatja, válaszul a 2002. tavasz 199
