Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - de Tinguy, Anne: Vlagyimir Putyin és a Nyugat: eljött a pragmatizmus ideje
Folyóiratszemle zött az 1972-es ABM szerződés aláírása óta létező s az elrettentés elvén alapuló stratégiai egyensúlyt. Ezért sem sikerült az amerikaiaknak meggyőzniük orosz partnereiket az ABM szerződés felülvizsgálatának szükségességéről, így Washington bejelentette, hogy adott esetben egyoldalúan kilép a szerződésből. Ez rendkívül érzékenyen érinti Oroszországot, hiszen számára ez a szerződés a stratégiai stabilitás alappillérét jelenti, ami közvetlenül kapcsolódik a START-I és a START-II szerződésekhez. Az orosz vezetők érvelésük nyomatékosítására a dumától a START-II ratifikálását kérték, valamint a tervezettnél nagyobb mértékű nukleáris leszerelést javasolnak. A jövőbeli START-III tárgyalásokra az Egyesült Államok 2500 robbanófejnél akarja meghúzni a határt, míg az oroszok ezt 1500-ra akarják csökkenteni. Putyin elnök másrészt az Egyesült Államok európai szövetségesei körében próbál támogatást szerezni az amerikai rakétaelhárító rendszer terve ellen, és egy alternatív program előmozdítását kezdeményezte: 2000 júniusában Rómában egy európai szintű taktikai rakéta elhárító rendszer létrehozására tett javaslatot. Oroszországnak a NATO-val való megromlott kapcsolatában (a koszovói beavatkozás idején Jelcin minden kapcsolatot megszüntetett a NATO-val) határozott javulás tapasztalható. 2000 februárjában, amikor Putyin Moszkvában fogadta Lord Robertson főtitkárt, kijelentette, hogy Oroszország kész újra felvenni a kapcsolatot a NATO-val. így 2000 májusától a közös Állandó Tanács felújította a működését. November 21-én Oroszország ismét bekapcsolódott a NATO Parlamenti Közgyűlésének munkájába. Ősszel részt vett a békepartnerség keretében megrendezett kazahsztáni hadgyakorlaton. 2001 februárjában Lord Robertson Moszkvában megnyitotta a NATO Információs Irodáját, 2001 telén a Macedónia kérdésében kialakított közös álláspont is segítette a közeledést. Oroszország ezzel az együttműködéssel szeretne befolyást gyakorolni a szövetség döntéseire. Elsősorban azt szeretné megakadályozni, hogy újabb bővítésre kerüljön sor, amely Putyin szerint „ellentétben állna Oroszország nemzeti érdekeivel". A balti államok csatlakozása pedig „közvetlen veszélyt jelentene az orosz érdekek számára". Másrészt azt szeretné, ha minél gyengébb kapcsolat alakulna ki a NATO és az újonnan függetlenné vált államok között. Meglehetősen nagy gyanakvással szemlél minden tevékenységet, amelyet a szövetség a békepartnerség keretein belül a volt szovjet államok területén kifejt; úgy tekinti azokat, mint a NATO-hoz való tartozás egy formáját, amelyek szükségszerűen a csatlakozáshoz vezetnek. Oroszországnak az EU-hoz való viszonya egyértelműen pozitív. Putyin megfogalmazása szerint Oroszország „két kontinensen elterülő világhatalom", amely „meg akarja őrizni a szabadságát azért, hogy saját maga határozhassa meg bel- és külpolitikáját". Ebből kitűnik, hogy nem akar integrálódni az unióba, viszont intenzív kapcsolatokat akar vele kiépíteni. Éberen őrködik afölött, hogy nemzeti érdekeit figyelembe vegyék, és mindig kifejthesse véleményét. Ezért ragaszkodik az európai partnereivel folytatandó konzultációkhoz, amelyek során felmérheti, hogy a bővítés folyamata mi196 Külügyi Szemle
