Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - de Tinguy, Anne: Vlagyimir Putyin és a Nyugat: eljött a pragmatizmus ideje
Folyóiratszemle Anne de Tinguy: Vlagyimir Putyin és a Nyugat: eljött a pragmatizmus ideje (Anne de Tinguy: Vladimir Poutine et TOccident: l'heure est au pragmatism, Politique Etrangére, 2001.3. szám) H ogyan próbál meg a szuperhatalmi státusát elveszítő Oroszország elismert helyet kivívni magának a világban? Anne de Tinguy írása Oroszország kapcsolatrendszerének vizsgálatán keresztül ad választ a kérdésre. Amikor 1999. december 31-én Vlagyimir Putyin átveszi Borisz Jelcintől a hatalmat, a nemzetközi helyzet nem túl kedvező Oroszország számára, és azóta is egyre újabb kihívások jelennek meg, pl. az amerikai rakétaernyő, valamint az EU és a NATO bővítésének terve. Putyin azóta kifejtett élénk diplomáciai tevékenysége jól mutatja, hogy tudatában van a tét nagyságának, és több fontos konklúziót is levont az új helyzetből. Az első az, hogy már nem időszerű a várakozás politikája, hanem a pragmatizmus és a realizmus ideje jött el. A második következtetés a prioritási sorrendre vonatkozik: eszerint a hagyományosan Washingtonra koncentráló politika helyett több figyelmet kell szentelnie Európára. A harmadik pedig az, hogy Oroszország nemzetközi helyzetének megerősítésében jobban ki kell aknáznia eurázsiai földrajzi helyzetét, és javítania szükséges a Kínával és az Indiával való viszonyon. Oroszországnak Amerikával való kapcsolata jelentős mértékben romlott az utóbbi évek során. Ellentétben azzal, amit Jelcin hitt az 1990-es évek elején, a legjelentősebb kérdésekben Oroszország érdekei nem esnek egybe az amerikai érdekekkel. A növekvő amerikai jelenlét a volt szovjet térségben, az atlanti szövetség kelet felé terjeszkedése, valamint annak koszovói beavatkozása arra késztette az oroszokat, hogy újraértékeljék Amerikával való kapcsolatukat. Ez a meg nem értés kölcsönös volt, amit jól jellemez Bush elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának, Condoleezza Rice-nak a kijelentése az 1990-es évek végén, miszerint az amerikaiak „belefáradtak az oroszokba". Az amerikaiak csalódottságát több tényező is kiváltotta. Ezek közé tartozik Oroszországnak a koszovói válság idején tanúsított magatartása, az orosz korrupció és a belső zűrzavar, amely arról tanúskodik, hogy hiú ábránd az ország gyors demokratikus átalakulásában és a piacgazdaságba való zökkenőmentes áttérésében reménykedni. (A Clinton-kormányzat által nyújtott támogatásnak ez a hit nyújtotta az elvi alapját). És végül ezek közé tartozik az orosz vezetők Cse- csenfölddel szembeni politikájának brutalitása. így a Bush kormányzat célja már nem az orosz politikai és gazdasági reformok támogatása, hanem sokkal inkább a nukleáris fegyverkezés megakadályozása és annak megelőzése, nehogy Oroszország nukleáris arzenáljának egy része a haramiaállamok és a terroristák kezébe kerüljön. Az orosz vezetők a leghatározottabban ellenzik az amerikai rakétaelhárító rendszer tervét. A rakétaernyő megvalósítása Oroszország szerint felborítaná a két ország kö2002. tavasz 195
