Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kiss J. László: A "külpolitika vége?", avagy a kül- és biztonságpolitika új modellje
Kiss J. László humanitárius politika számos esetben különösen termékenynek bizonyult. Az NGO-k szerepére utalva Kofi Annan, ENSZ főtitkára olyan „csendes forradalomról" beszélt, amely az államok világának kulisszái mögött megy végbe.29 Mindazonáltal hiba lenne megfeledkezni az NGO-k sajátos Janus-arcáról: egyszer „kormányként", másszor mint önjelölt szervezetek a demokratikusan megválasztott kormányokkal szemben lépnek fel. Amikor „kormányként" viselkednek, akkor az állami politikával szembeni konkurenciájuk olykor igen termékeny lehet a nemzetközi szervezetek napirendjének meghatározásában, megoldási javaslatok előterjesztésében. Horizontális szerveződésük következtében az NGO-k sokkal mozgékonyabbak, mint a nagy hierarchikus kormányközi, illetve kormányzati szervezetek. Ez a nagyfokú szervezeti rugalmasság az afrikai éhségövezetek és a világ egyéb ökológiai konfliktusaira való azonnali helyszíni reagálásukban éppen úgy kifejezésre jut, mint a nemzetközi közvélemény mozgósításában. Létezésük sajátos metszéspont a külpolitika és a polgárok között. Természetük alapján jelentős mértékben közreműködhetnek a külügyi kapcsolatok polgár-közeliségének a kialakításában. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy az NGO-k a kormányellenes, antiglobalista mozgalmak formájában militáns módon is felléphetnek, keveredhetnek a nyíltan erőszakot hirdető anarchista csoportokkal is.30 Ennek ellenére a globalizálódás ellenfelei és a terrorista- csoportok között szükséges különbséget tenni, még akkor is, ha egyes kérdésekben, mint például a kapitalizmus és a gazdasági hatalom megítélése azonos, vagy egymáshoz közel álló álláspontot foglalhatnak el. Mindazonáltal 2001. szeptember 11. után sokkal fontosabb, mint eddig bármikor, hogy a globalizálódás békés és párbeszédre kész ellenfelei elhatárolódjanak az erőszakot gyakorló csoportoktól. Jessica T. Matthews a nem kormányzati-szervezetek elterjedésével kibontakozó folyamatot a nemzetközi rendszer mélyreható átrendeződésének tekinti. Matthews a hatalom megváltozásának világméretű folyamatáról ír, amelyben az állami szuverenitás és ezzel a hatalom olyan „állam alatti", „állam melletti" és „állam feletti" szereplőkre tevődik át, mint a multinacionális vállalatok, a kormányközi és nem kormányzati szervezetek. Ez a folyamat szerinte a nemzetközi szereplők számának a növekedésével, az egymással versengő, többszörös lojalitások kialakulásával jár. Matthews a hatalom és a szuverenitás digitális kultúra által is támogatott diffúzióját olyan folyamatnak tartja, amely a tradicionális hatalom csökkenéséről szól, s a klasszikus hatalompolitika korszakának a végét jelenti.31 Tanácsos óvatosnak lenni a nem állami szereplő elterjedésének és a külpolitika olyan társadalmi erőforrásainak, mint az NGK-ok, azok „magán-külpolitikáinak" és a globalizálódásnak a megítélésében. A hidegháborút követően a kilencvenes évek fejlődését tekintve nem csupán az NGO-k, hanem az állami szereplők száma is növekedett. A globalizálódás ugyanakkor nem teszi szükségtelenné az államot, sőt az állam a globalizálódás sikerének szükségszerű előfeltétele. 78 Külügyi Szemle
