Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kiss J. László: A "külpolitika vége?", avagy a kül- és biztonságpolitika új modellje
A „külpolitika vége? ", avagy a kül- és biztonságpolitika új modellje A globalizálódás nem az államok közötti megállapodás eredménye. Ám a globalizálódásnak szüksége van az államok védelmére: a diszkrimináció tilalmára és a legnagyobb kedvezményre a szolgáltatásokkal és az árukkal folytatott kereskedelemben, a bizalom egy bizonyos fokára a bankok és a tőkepiacok területén, a jog és a megállapodások transzparenciájára. Egy társadalom csak akkor képes a globalizáció, a gazdasági integráció nyújtotta lehetőségekből hasznot húzni, ha rendelkezik a közjavak egy olyan minőségével, mint a tulajdon jogi biztonsága, a tisztességes köztisztviselői kar létezése, a személyi biztonság garantálása, az alapoktatás biztosítása stb. Számos fejlődő ország ezeknek a feltételeknek a biztosítása nélkül a globalizációnak inkább kárvallottja, mint haszonélvezője. Nem véletlen, hogy a gyenge és/vagy a korrupt államok „fekete lyukakként" kikerülnek a globális gazdaság rendszeréből. A globalizáció ilyen módon legalább annyira választás, mint objektív folyamat. Az államok nem csupán a globalizáció tárgyai, hanem annak alanyai is. Ha az állam mint „globalizáló állam" nem támogatná a globalizáció folyamatát kedvezményekkel és a versengő dereguláció eszközeivel, a közjavak minőségének a fokozásával, úgy a globalizálódás folyamata sem haladhatna előre. A „versengő államok" vagy „globalizáló államok" mindent megtesznek a transznacionális vállalatok és stratégiai beruházók megnyeréséért. Az országok azért választják az integrációt, mert abból hasznuk származik, még akkor is, ha a nemzetközi integráció a kormányokat korlátozza az adók kivetésében, a jövedelmek elosztásában és a mikrogazdasági feltételek alakításában.32 Az állam a globalizáció korában is az identitás meghatározója. A hovatartozás érzése az emberek személyi biztonságérzetének része, és ettől az emberek többsége a globalizáció korában sem kíván megválni. Ennek alapján korántsem meglepő, hogy a legtöbb sikeresen integrált gazdaság erős nemzeti (kollektív) identitással rendelkező társadalom.33 A nemzetközi szervezetek és a civil társadalmi csoportok részvételével kialakuló „globális kormányzás" is az egyes államoktól és azok képességétől függ a biztonság megteremtésében és garantálásában. A „globális kormányzás" nem az államok hátrányára szolgál, inkább azoknak az érdekeit testesíti meg. Az államok a saját problémamegoldó képességük növelése érdekében meghatározott funkcióikat nemzetközi keretekbe delegálják, legyen szó nemzetközi szervezetekről, integrációs vagy éppen ad-hoc együttműködésről. Ám az állam szerepe ezzel nem csökken, hanem éppenséggel nő, mivel a saját képességeit erősíti a transznacionális, illetve globális térben. Schölte arról ír, hogy a „globalizáló", posztmodem állam „szupraterritoriális" alkotórészekre tett szert, s arra törekszik, hogy a multilaterális kormányzás intézményeinek a potenciáljával megsokszorozza erejét a nemzetközi politikában. A tőke globalizálásában az államok aktív szerepet játszanak, s ebben a folyamatban maguk is „globális szereplőkké" válnak.34 A „társadalmak világához" tartozó „állam alatti", „állam melletti", valamint az „állam feletti" szereplők megjelenése nem csupán az interakciók, hanem a hatalom gyakorlása új formáinak a kialakulásához vezetett. Az „államok világában" hagyományo2002. tavasz 19
