Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Zeidler Miklós: A Magyar Külügyi Társaság és folyóirata: a Külügyi Szemle (1920-1944)
A Magyar Külügyi Társaság és folyóirata: a Külügyi Szemle (1920-1944) Először hat ilyen osztály létesült, de számuk hamarosan eggyel bővült. A Külpolitikai, a Népszövetségi és a Társadalmi osztály élére Apponyi Albertet állították, a Nemzetközi jogi osztály Lers Vilmos báró, a Közgazdasági osztály Popovics Sándor, a Történelmi osztály Klebelsberg Kunó gróf, míg a Tudományos és művészeti osztály Berzeviczy Albert irányítása alá került. (Az ugyancsak tervbe vett Sajtóosztály végül nem alakult meg, feladatkörét a Társadalmi osztály látta el. Szintén a Társadalmi osztály kezdeményezte számos nemzetek közötti baráti társaság - például a Magyar-Angol Társaság, a Magyar-Amerikai Társaság, a Magyar-Francia Társaság stb. - megalapítását.) A húszas évek közepétől további szakosztályok is alakultak: a Nemzeti kisebbségi szakosztályt Lukács György, a Lefegyverzési szakosztályt Tánczos Gábor, az Idegenforgalmi szakosztályt Nagy Emil majd Eöttevényi Olivér, Tasnády-Szüts András és Drasche-Lázár Alfréd, a Nemzetközi munkaügyi szakosztályt Földes Béla vezette, a Külpolitikai és a Népszövetségi szakosztályt pedig Apponyi elnöklete alatt összevonták.14 A Magyar Külügyi Társaság élén az elnök állt, akit talán a tiszteletről táplált valamiféle merev felfogás miatt csak a halál foszthatott meg e pozíciótól. Apponyit 1933-tól Berzeviczy Albert követte az elnöki székben, az ő elhunyta után, 1936-tól egy éven át Pékár Gyula, majd az ő eltávozását követően Kenéz Béla lett a társaság elnöke. Az inkább megbecsülést jelző, de azért persze befolyást is biztosító társelnöki posztot szinte kizárólag egykori vagy aktív miniszterek és hercegprímások töltötték be, akik személyükben és összeköttetéseiknél fogva is sokat tehettek a társaságért. Az MKT három központi vezető szerve az elnöki tanács, a közgyűlés és az igazgatóság volt. A közgyűlést évente általában egyszer hívták össze, az elnöki tanács - a tulajdonképpeni választmány - a szükségnek megfelelően ülésezett. Az operatív testület az igazgatóság volt, amely rendesen minden héten értekezletet tartott. Az igazgatóságban az ügyvezető igazgató és az igazgatótanács tagjai foglaltak helyet, munkájukat titkárok és fogalmazók, továbbá egy irodaigazgató segítette.15 Az MKT rendes tagjává az igazgatóság javaslata alapján az elnöki tanács választotta meg a jelentkezőket élethossziglan. Tagdíjat kezdetben nem fizettek, 1927-től viszont évi 20 pengőt kellett leróniuk. Kedvezményesen vásárolhatták meg a társaság lapjait és egyéb kiadványait, továbbá joguk volt érdemben részt venni a társaság munkájában, sőt ezt lényegében el is várták tőlük, hiszen automatikusan tagjai lettek a közgyűlésnek, az igazgatóság döntésétől függően pedig akár az egyes szakosztályokba is bekerülhettek. A húszas évek második felére a rendes tagok száma 500 és 600 között állapodott meg és - bár a későbbi forrásadatok hiányoznak - feltételezhető, hogy ez a második világháborúig így is maradt.16 Az alapító, pártoló és tiszteletbeli tagokkal együtt a társaság tagjainak összlétszáma elérte az ezret, a társaság tényleges tevékenységében azonban ennél jóval kevesebben játszottak igazán fontos szerepet. A tisztikar tagjai (az elnöktől az igazgatóig), a szakosztályok vezetősége és több szorgalmas tagja, az MKT kiadványainak rendszeres szerzői és a Külügyi Szeminárium előadói voltak azok 2002. tavasz 157
