Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Blahó András: Az integrált nemzetközi termelés és hatásai a felgyorsult globalizáció körülményei között
Az integrált nemzetközi termelés és hatásai a felgyorsult globalizáció körülményei között az ilyen vállalati stratégiának az, hogy globális optimalizációs érdekeit úgy is megoldhatja, hogy a termelési láncolat egyes nemzetgazdasági elemeit - azaz, egész országokat- eleve „negatív" értékkel állítja be, azaz kizárja a világméretű folyamatból. Mindezt puszta mikroökonómiai szempontok és eszközök alapján is elvégezheti, nem szükséges bonyolult „ármányokhoz" folyamodnia. A kimaradt „nemzeti láncszem" nemzeti gazdasági autonómiája megmarad ugyan, de ezzel sokra nem megy a fokozódó nemzetkö- ziesedés körülményei között. Nem tehet mást, mint „fut a pénze után": minden erővel igyekszik a globális termelési láncolat részévé válni, s nemzeti szakosodását valamiképpen a nemzetközi folyamatoknak megfelelően átalakítani. A meghatározó szereplő ebben a folyamatban már nem a szuverén állam, hanem a transznacionális/globalizádós termelési láncolat. A TNC-k tehát regionális és/vagy globális terjeszkedésre predesztináltak. Nem minden TNC vált azonban funkcionálisan globálisan/nemzetközileg szervezett termelési rendszerré. Az azonban ma már tény, hogy a transznacionális vállalati tevékenység minden eleme integrálható regionálisan, avagy globálisan is, s ez ma már a legtöbb TNC leginkább költséghatékony szervezeti formája. A KKT, valamint a nem közvetlen tőkeberuházáshoz kapcsolódó befektetések révén kialakuló nemzetközi termelési rendszerben a befektetések országai közötti kapcsolatok azért válnak szervessé, mert a KKT lényegét adó „befektetési csomag" elemei köré csoportosulnak. Az anyavállalat és leányvállalatai között a termelési, forgalmi, elosztási kapcsolatok sűrű hálózata jön létre. Azt is mondhatjuk, hogy a TNC révén megvalósuló nemzetközi termelési rendszer a nemzetek közötti kapcsolatokat nemcsak szorosabbá, de „vállalatközibbé" is teszi. Korábban tisztán nemzetközinek vélt kapcsolati formák- például a nemzetközi kereskedelem egyes területei - vállalaton belüli kapcsolatokká transzformálódnak, ennek minden gazdasági, technikai, politikai hatásával együtt. És ez fordítva is igaz: a vállalaton belüli gazdasági, technikai, foglalkoztatási stb. kapcsolatok nemzetközi jelleget (is) öltenek. E két következtetésnek fontos, nemcsak gazdaságpolitikai üzenete van. Az olyan kis nemzetgazdaságok, mint például hazánk is, csak akkor képesek gazdasági teljesítőképességük maximumát elérni, ha a globális termelési, forgalmazási és elosztási viszonyokat figyelembe véve - nem utánozva! - alkalmazkodási stratégiákat és taktikákat alakítanak ki, nemzeti szakosodási stratégiákat fogadnak el. A TNC-ket meg kell nyerni, be kell vonni ebbe a folyamatba úgy, hogy a gazdaság nemzeti, regionális és globális integrációja egyaránt kiteljesedjék. Nem tartható fenn a két végletes álláspont egyike sem: vagy a nemzeti fejlődés elsorvasztójaként láttatjuk a TNC-ket, vagy pedig éppen ellenkezőleg, minden földi - gazdasági és egyéb - baj orvoslóiként. A TNC-k tevékenysége valóban nem lehet gyógyír az öröklött vagy hibás gazdaságpolitika révén kialakult szerkezeti problémákra, de az is világos, hogy részvételük nélkül lehetetlen hatékony, a nemzeti és regionális integrációt is előre vivő alkalmazkodási stratégia kidolgozása. 2002. tavasz 125
