Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Blahó András: Az integrált nemzetközi termelés és hatásai a felgyorsult globalizáció körülményei között
Az integrált nemzetközi termelés és hutásai a felgyorsult globalizáció körülményei között hogy a rendszeren belüli integráció sokkal fontosabbá vált, mint a rendszerek - eltérő nemzetgazdasági rendszerek - közötti konfliktusok.2 A transznacionális vállalati rendszerekben az anyaországban előállított termelés aránya a teljes termelés folyamatában egyre csökkenő jelentőségű. Ezzel párhuzamosan változnak a TNC-k befolyásolási lehetőségei is pusztán nemzed eszközökkel. Olyan új, a nemzetközi kapcsolatok szereplőinek többségét tömörítő intézményes megoldásra van szükség, amely képes a nemzeti ráhatást már meghaladó, de a tisztán globális irányítást még el nem érő kontrollformák kidolgozására és érvényesítésére. A nemzetközi termelés vagy a transznacionális vállalatok által egy országban előállított hozzáadott-érték volumen növekvő jelentősége nyilvánvaló a közvetlen külföldi tőkeberuházások (KKT) gyors növekedésében.3 Az egyes befektetési térségek szerepe és jelentősége azonban nagyon is eltérő, a fejlett ipari országok tőkevonzási képessége kiemelkedően magas, a fejlődő országoké folyamatosan csökken, a kelet-közép-európai átalakuló országoké pedig konzisztensen alacsony. Az ilyen eltérések nagy részét természetesen a TNC-k azon mérlegelése magyarázza, hogy a vállalati beruházások, stratégia és szervezet milyen konfigurációja biztosítja ossz vállalati szinten a legnagyobb profitabilitást. Nem felesleges tehát már itt figyelmeztetni arra a gyakran elhanyagolt tényre, a TNC nem minden befektetési területén törekszik maximális profitabüitásra. Ezt „csak" összvállalati szinten teszi, éppen összprofit-maximalizálási kényszere miatt. Ennek pedig jelentős hatása van - mint később látni fogjuk - a fogadó és anyaországok gazdaságaira. A nemzetközi termelés hagyományos felfogása feltételezte, hogy a TNC-k hazai és külföldi termelése teljesen és mindenütt szétválasztható, s ennek megfelelően elemezhető. Az elmúlt évtizedek külföldi beruházási irányzatai azonban éppen e két befektetési terület összefonódását hozták magukkal. A komplex nemzetközi beruházási stratégiát követő TNC-k nemzetközi termelése már egyaránt magában foglalja az anyaországban, illetve a valóban külföldi befektetési területen előállított hozzáadott-értéket. Ebben az esetben a nemzetközi piac egészére vagy annak egy részére szánt közös végterméket a TNC, illetve leányvállalatai egy komplex, integrált rendszerben állítják elő. Vagyis a teljes hozzáadottérték-láncolat vált nemzetközivé. Ez a nemzetközi politikai gazdaságtan elemzési keretében nem jelent mást, mint a világgazdaság szervesebbé válását, a nemzetek közötti és nemzeteken belüli makro- és mikrogazdasági folyamatok növekvő egybefonódását. Ilyen módon meghatározva a nemzetközi termelést, ennek mérése csak a TNC-re vonatkozó eszköz-, és forgalom adatok teljességével lehetséges. Az amerikai termelési eszközök egynegyede, a teljes kibocsátás egyharmada a nemzetközi termelést szolgálja, abból származik. Japánra is hasonló adatok idézhetők. Mivel e két ország nem a legtransznacionalizáltabb gazdasága a világnak, bizton állítható, hogy a világtermelésnek mintegy 35-40 százaléka az integrált nemzetközi termelés révén jön létre. Olyan termelésrendszerben tehát, amelyben a nemzeti ráhatás már lényegesen gyengébb, s a globális irányítás érdekei, eszközei és céljai még nem artikulálódtak eléggé. 2002. tavasz 123
