Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Nagy Péter 2. Az információs forradalom következményeként a diplomácia mint a posztmodern nemzetközi rendszer működését biztosító kommunikációs folyamat és mint a külpolitika megvalósításának eszköze kulcsfontosságú szerepet tölt be a hálózati alapon működő állami és nem állami szereplők nemzetközi tevékenységében egy sztochasztikus folyamatokkal, nagyfokú bizonytalanságokkal és kockázatokkal jellemezhető, nem lineáris „fragmegrálódó" világban. Az információs korszak diplomáciájának jelszavai: elérhetőség, partnerség, rugalmasság és hálózati összekapcsolódás. Hangsúlyozzuk azonban, hogy sem a közel-keleti helyzet rendezése, sem a világgazdaság globális problémái nem a nyilvános diplomácia keretei között, nem az interneten és nem is az elektronikus „chatszobák"-ban fognak megoldódni. Másfelől azonban semmilyen megállapodás nem tartható fenn még egyetlen másodpercre sem az IKT eszközeinek alkalmazása által megerősödött és hálózatba szerveződött nemzetközi szereplők bekapcsolódása és támogatása nélkül. 3. A virtuális (hálózati) diplomácia az információs korszak diplomáciájának egyik alrendszerét alkotja, amely az információk, a „digitális erő", a „lágy" (szoft) hatalom szerepét hangsúlyozza az eszmék, értékrendek, normák és jogok formálásában, közvetítésében és megosztásában a hálózati alapon működő nemzetközi rendszerben; a modern elektronikus információhordozó és tudásközvetítő eszközök intenzív alkalmazásával. Tradicionális és nem tradicionális, régi és új szereplők egyaránt fontos szerepet játszanak benne; a hagyományos feladatok mellett a világproblémák, a nemzetközi gazdaság, a regionális integrációk, az új típusú biztonsági kockázatok kérdései állnak a középpontjában. 4. A posztindusztriális országok tapasztalatainak elemzése azt mutatja, hogy a virtuális diplomácia gyakorlatának általános elterjedése érdekében a külügyi szolgálatok innovációja elsősorban az alábbi területekre irányult: a) létrehozták a digitális elérhetőség munkakultúráját. A külügyi szolgálatok, a diplomaták innovatív információs-kommunikációs eszközöket alkalmaznak az állami és a nem állami szereplőkkel való kapcsolatok kezdeményezésében, fenntartásában, valamint a nyilvánosság megnyerésében; b) a nemzetközi kapcsolatok nem állami szereplőivel partneri kapcsolatokat építettek ki. A civil és társadalmi szervezetek, az episztemikus, a valós és a virtuális közösségek hálózatait a diplomácia szakmai partnereknek tekinü; c) rugalmas munkakultúrát alakítottak ki. Önmagában nem elegendő, hogy az üzenetek, adatok és információk a kommunikációs hálózatok által diktált fénysebességgel jutnak el a címzettekhez: a diplomáciai gépezetnek rendszerként kell rugalmasan, kis reakcióidővel reagálnia az eseményekre, illetve proaktív módon kezdeményezéseket tennie. Ennek érdekében a külügyi szolgálatok hierarchikus döntéshozatali struktúráját és a hálózati elven működő IKT alkalmazását összhangba hozták egymással; d) létrehozták a hálózati összekapcsolódást biztosító infrastruktúrát. A diplomácia nyersanyaga az információ, a tudás és a meggyőzés, a külügyi szolgálatok kompetitiv előnye közvetlenül összefügg az alkalmazott IKT eszközeinek, rendszereinek és platformjainak a korszerűségével. 112 Külügyi Szemle
