Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság? ken, az Egyesült Államok egyelőre új típusú hegemóniát élvez ezen a területen. Az információs forradalomban betöltött vezető szerepe - Schumpeternek, a Harvard egykori professzorának kifejezésével élve - a „kreatív rombolás"-ból ered, a társadalom abbéli képességéből, hogy sikeresen alkalmazkodik a technológiai és gazdasági változásokhoz. A „kreatív rombolás"-t ösztönzi, hogy az alkotmányos intézmények mellett az amerikai külpolitikát az NGO-k is befolyásolják, köztük a Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations), illetve az üzleti, szakmai, technológiai és egyéb érdekeket képviselő speciális érdekcsoportok tucatjai.106 A nem állami szereplők és a virtuális diplomácia Az NGO-k óriási mértékben kihasználják a hálózatok, mindenekelőtt az internet lehetőségeit, többek között az „Association for Progressive Communications" (APC) nevű széles ernyőszervezet alá tömörülve, amely egy nonprofit konzorcium, 16 nemzetközi taghálózatból áll, mintegy 40 000 egyént és NGO-t szolgál ki 133 országban.107 Az APC-hálózat egyik legnagyobb tagja, amely maga is ernyőszervezet, az Egyesült Államokban működő Institute for Global Communications (IGC) társadalmi és környezetvédő mozgalmakat tömörít, melyek a következő öt fő specializált hálózatba szerveződnek: EcoNet, PeaceNet, ConflictNet, WomensNet és LaborNet.108 Ezek az egymással összekapcsolódó hálózatok óriási mennyiségű adatbázist osztanak meg egymással, melyek gyakorlatilag mindent tartalmaznak: minisztériumok címeit és telefonszámait, tudományos cikkeket, események naptárait, kormányrendeleteket és szerződéseket; mindegyik adatbázisban kulcsszavak szerinti visszakeresés és hiperkapcso- latok segítik a felhasználókat. Terroristacsoportok a legtöbbször arra használták fel az internetet, hogy magukra irányítsák a figyelmet: a perui Fényes Ösvény gerillái éveken át weboldalakon helyezték el az üzeneteiket. Az internet lehetőségei a külpolitika komoly befolyásolásában az 1990-es években igazolódtak be, amikor a taposóaknák alkalmazásának betiltására irányuló nemzetközi egyezményről globális méretű vita folyt az ENSZ égisze alatt. Az amerikai Vermont állambeli csoport jelentős szerepet játszott az egyezmény támogatásának megszervezésében, amelynek elfogadását azonban a washingtoni kormány hevesen ellenezte.109 A vermontiak elsősorban a világhálóra támaszkodva pártfogói csoportokat hoztak létre az Egyesült Államokban és külföldön az egyezmény érdekében, amelyet végül is 1997 decemberében elfogadtak az országok. Az internetes kampány fő szervezője, Jody Williams a saját e-mailjét használta a mintegy 60 országban tevékenykedő több mint 700 szervezet akcióinak koordinálására; munkájának elismeréseként a rá következő évben béke Nobel-díjat kapott. Míg a taposóaknák betiltása érdekében szervezett akciók a hasonló gondolkodású csoportok ideiglenes webszövetsége volt, amely egyetlenegy eseményre korlátozódott, a tendenciák azt mutatják, hogy folyamatosan működő közpolitikái hálózatok jönnek lét2002. tavasz 107
