Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság? kus eszközök közvetítésével zajlik, a valóság mindinkább a fizikai világ elektronikus projekciójaként észlelhető, a diplomáciai tevékenység a fejlett államokban tulajdonképpen egyre bővülő mértékben elektronikus, hálózati folyamatokként valósul meg. A virtuális diplomácia szerepének növekedése elsősorban azzal magyarázható, hogy „a hatalom forrását jelentő információ és tudás mindinkább szétterjed, több emberhez jut el, és mozgását nem akadályozhatják a nemzeti határok".95 Másképpen fogalmazva, a tudás a világpolitika színterén a hatalom és a külpolitikai stratégia meghatározó forrásává válik. A virtuális diplomácia nem abban különbözik a realizmus elvein alapuló diplomáciától - amely a hatalom kemény, anyagi dimenzióit hangsúlyozza, és csak az államokat tekinti a világrend döntő fontosságú tényezőinek -, hogy a modern IKT-t alkalmazza, hanem abban, hogy az információ, a tudás és a hatalom interdependenciáját helyezi középpontba az államközi, illetve az állami és a nem állami szereplők közötti viszonylatokban. Éppen ez a magyarázata annak, hogy miért nem a „cyberdiplomácia", vagy a „digitális diplomácia" megnevezéseket használjuk, ezeknek ugyanis túlságosan erős a technológiai felhangjuk. Ugyancsak idegennek hatna a „noodiplomácia" szó is, amely a „nooszféra" fogalmán alapul, ám rokon tulajdonságokat mutat a konstruktivizmussal.96 A politikai realizmus és a virtuális diplomácia Ahhoz, hogy az államvezetés a virtuális diplomáciát hatékonyan megvalósíthassa, ki kell alakítania a hatalom- (biztonság-) maximalizáló és a hatalom-, illetve információmegosztó politika közötti kényes egyensúlyt. Amint Jean-Marie Guéhenno megjegyzi: „a szervezetek értékét nyitottságuk fogja meghatározni."97 A teljes nyitottság azonban - részben a realizmusnak, részben a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően - nem lehet jellemző vonása a diplomáciai szolgálatoknak. Mindazonáltal ez az ellentét nem abszolút; elméletben és gyakorlatban egyaránt összeegyeztethető ellentétről van szó (mint a jin és a jang esetében). A valódi politikai realizmus azon múlik, hogy a szereplők megosztják-e az értékeket; a virtuális diplomácia ebben az értelemben a politikai realizmust is szolgálja. Hasonlóképpen, a valódi virtuális diplomácia akkor érvényesülhet a leghatékonyabban, ha összhangban áll a hatalmi politikával. Ehhez azonban átmeneti korszakra van szükség, amelynek során a realizmus és a virtuális diplomácia kölcsönös kapcsolata kialakul. A realizmus és a virtuális diplomácia közötti kapcsolat egy másik értelemben is dinamikus jelleget ölthet, a fejlődés ugyanis egyenetlenül zajlik a világban; egyes régiókban már magas szintet ért el az információs korszak dinamikája, míg másokban még mindig a premodern viszonyok uralkodnak. így a virtuális diplomácia a világ fejlettebb részein és egyes problémák vonatkozásában sokkal inkább megvalósítható, mint más területein és más vonatkozásokban. Főként ott válik uralkodóvá, ahol a posztindusztriális társadal2002. tavasz 103
