Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság ? B3. Tárgyalások Az informatika viszonylag egyszerű alkalmazásának szemléltetésére a tárgyalási stratégia kialakításában álljon itt két jól ismert nemzetközi példa. 1958-ban kezdődtek és 24 évig (!) tartottak a nemzetközi tengerjogi egyezményről folytatott tárgyalások. Az elmúlt évtizedben az amerikai delegáció már kénytelen volt számítógépes rendszereket igénybe venni ahhoz, hogy egyáltalán képes legyen nyomon követni a szerződéssel kapcsolatos „tengernyi" problémát: a csatlakozó övezetektől, a kontinentális talapzaton és a kizárólagos gazdasági övezeten át a tengerfenék használatáig. A számítógépeken alapuló tárgyalások sokkal drámaibb áttörése volt tapasztalható 1979-ben Genfben, ahol az ITU World Administrative Radio Conference került megrendezésre. A 150 delegáció közül egyedül az amerikai rendelkezett azzal az előnnyel, hogy a napirendhez kapcsolódó 15 ezer javaslat aktuális státusáról mindig naprakész információi voltak, ugyanis az egyes tételek megtárgyalása után a változásokat azonnal számítógépbe vitték és elemezték a delegáció hivatalában. A konferencián beterjesztett javaslatok rendkívül pontos és azonnali nyilvántartása döntő előnyökhöz juttatta az amerikai delegátusokat tárgyalási stratégiájuk megtervezésében. B4. Koordináció A nemzetközi politika intézésének exkluzivitása számos stratégiában testesülhet meg, amelyek révén a külügyminisztériumok megvalósítják alkotmányos ellenőrző és felügyelő szerepüket, ugyanakkor biztosítják a megfelelő szintű koordinációt is egy sokkal diffúzabb nemzetközi politikai környezetben. Ezek a stratégiák nagy valószínűséggel a koordinációnak mint hierarchikus, felülről lefelé irányuló folyamatnak a konceptua- lizálásában gyökereznek, amelyben a külügyminisztérium - a külügyi szolgálat - központi helyet foglal el. Egy másik szemlélet abból a felismerésből indul ki, hogy a problémákat és a politikai területeket elhatároló határvonalak mindinkább porózussá válnak, nem vesznek fel rögzített és állandó formát, hanem folyamatosan újra meghatározzák önmagukat az interakciók állandóan változó mintáira adott válaszként. E megközelítésmód szerint a diplomaták „összekapcsolják ezeket a határvonalakat".90 Az „elválasztó vonalak" összekapcsolásán alapuló szemlélet az állam és a környezete közötti interfész pontokon keresztüli és azokon belüli közvetítés fontosságát hangsúlyozza. Következésképpen rendkívül nagy az értéke a kormányzati intézményekből és a különböző társadalmi szereplőkből álló hálózatoknak, amelyek folyamatosan részt vesznek az állam és a nemzetközi rendszer közötti „tematikai határvonalak"-ról folytatott tárgyalásokban. Mindennek következményeképpen a „katalizátor"-ként funkcionáló diplomácia91 integráló szerepet tölt be a globális közpolitikái hálózatok kialakításában.92 Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a nemzetközi kormányzati intézmények veszítenek az értékükből, hanem azt, hogy a közpolitikái hálózatok rendkívül sokrétű tagsága és nem hierarchikus szerkezete előmozdítja az együttműködést, a tanulást, felgyorsítja a tudás 2002. tavasz 101
