Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bárány Péter: Az Európai Unió francia elnöksége
Bárány Péter a regionális együttműködés útját választják. A folyamatot segíti, hogy októberben feloldották a Szerbia ellen érvényben lévő uniós szankciókat, majd a csúcson 6 évre szóló, 5 milliárd eurós stabilizációs segélyt ajánlottak a térségnek. Ez a siker segített feledtetni a francia elnökség kínos kudarcát Ausztria ellenében, hiszen utóbbi esetében a szélsőségek ellen irányuló, február óta életben lévő kétoldalú szankciókat belpolitikai okból is erősen védelmező Franciaország végül kénytelen volt meghajolni a többségi akarat előtt, s elrendelni azok feloldását (2000. szeptember 12-én). Összességében elmondható, hogy a francia elnökség a kitűzött prioritások szinte minden területén aktív munkát végzett, s ez konkrét eredményekben is tükröződik. A figyelem azonban természetes módon a kormányközi konferenciára összpontosult - Jospin miniszterelnök felhívása ellenére -, s ezt egy pillanatig sem felejthette az elnökség. 3. Az intézményi reformok és a nizzai csúcs Franciaország már az amszterdami szerződés megkötésekor jelezte, hogy az 1996— 97-es sikertelen kormányközi konferencia által megoldatlanul hagyott intézményi reformok - az úgynevezett amszterdami maradványok17 - megvalósítása elengedhetetlen feltétele az EU továbbfejlődésének, különös tekintettel a küszöbönálló bővítésre. Ezt a véleményt egy az amszterdami szerződéshez csatolt közös francia-bel- ga-olasz nyilatkozat nyomatékosította. így a francia elnökség elvileg garancia volt rá, hogy egy a reformok iránt valóban elkötelezett ország irányítsa a munkálatokat. Az eltökéltség a gyakorlatban is megmutatkozott. Hogy decemberig biztosan megszülessen a megegyezés a reformokról, már júliusban úgy döntött az elnökség, hogy felgyorsítja a tárgyalások ritmusát.18 Védrine külügyminiszter mégis hamarosan el kellett ismerje: „Turbó fokozatba kell kapcsolnunk, mert nem haladunk. Az egyes országok lecövekeltek álláspontjuknál."19 Ebben a hangulatban került sor októberben a francia elnökség félévének első, kifejezetten az intézményi reformoknak szentelt Európai Tanács-ülésre Biarritzban. Am Biarritz nyílt, kissé viharos vitáin sem következett be közeledés, a fő tárgyalási területeken továbbra is különböző elképzelések éltek párhuzamosan. A Bizottság létszámának kérdésében a „nagyok" hajlandónak mutatkoztak lemondani második biztosukról, és a biztosok számának maximalizálása mellett érveltek. Ezzel szemben szinte az összes többi már tag és leendő tag ragaszkodott hozzá, hogy legalább egy biztossal ő is rendelkezzen. Ebben az esetben egy közel 30 fős testület lenne az Európai Unió fő végrehajtó szerve, ami viszont hatékonyságát veszélyez86 Külpolitika
