Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bárány Péter: Az Európai Unió francia elnöksége
Az Európai Unió francia elnöksége helyzetértékelését (vue d'ensemble), illetve a következő három félévre felvázolt tárgyalási tematikát, „útitervet" (feuille de route). így az Európai Unió határozott tárgyalási stratégiával rendelkezik, amelynek célja, hogy 2002 végére - elvileg - készen álljon a legfelkészültebb tagjelöltek fogadására. A tagjelöltek számára megerősítették a differenciálás alapelvét, s ez magában foglalja a később indulók felzárkózásának lehetőségét is. Mindeközben megerősítették a tagjelöltekkel folytatott politikai párbeszéd kereteit, az úgynevezett Európai Konferencia kétszeri összehívásával16, amely a kandidáló országok teljes körének, sőt egyéb országoknak is (például Svájc) egyeztetési fórumot kínál az unióval. Külön kiemelendő, hogy hosszú idő után megállapodás született Törökország „csatlakozási partnerségéről": ez a formula hivatalosan is kandidáló országnak ismeri el Törökországot, a tárgyalások megkezdése nélkül.- Nem kevésbé fontos előrelépés, hogy megteremtődtek az önálló európai védelem szükséges intézményi alapjai. Ez vonatkozik egyrészt egy 2003-tól válság- kezelésre bevethető európai gyors reagálású haderő - hangsúlyozottan nem európai hadsereg - rendelkezésre álló személyi és anyagi, infrastrukturális állományának meghatározására (a külügyminiszterek 2000. november 20-i úgynevezett „felajánlási konferenciája" során), másrészt e haderő állandósult irányító szerveinek - politikai és védelmi bizottság, katonai bizottság, vezérkar - kijelölésére, a nizzai szerződésben is rögzítve. További nem jelentéktelen feladat e haderő működőképességének mielőbbi megvalósítása, illetve a NATO-val való viszonyának ugyancsak mielőbbi tisztázása. Ezek a feladatok már áthúzódnak a svéd, majd a belga elnökség időszakára.- A francia elnökség nagy hangsúlyt fektetett az Európai Unió külkapcsolatai- nak aktív ápolására. A hat hónap alatt született mintegy 100, a világ legkülönbözőbb részeinek történéseire reagáló külpolitikai állásfoglalás jól jelzi a szándékot, hogy az unió hallatni kívánja a szavát a világban. Az inkább elvi jellegű deklarációkon túlmenően természetesen konkrét lépésekre is sor került. A világ minden fő régiójára kiterjedő, a kapcsolatok stabilizálását szolgáló csúcstalálkozók közül kiemelkedett a 4. Euro-mediterrán Konferencia (Marseille, 2000. november 15-16.), illetve a zágrábi csúcs (2000. november 24.), mindkettő az Európai Unió közvetlen szomszédságának vonatkozásában. Előbbi a megakadni látszó „barcelonai folyamat" (euro-mediterrán partnerség) előlendítését célozta, s ennek érdekében a 2000-2006-os időszakra mintegy 13 milliárd eurós támogatást helyezett kilátásba a térség számára. A zágrábi csúcson pedig - a kedvező szerbiai változások eredményeként - először nyílt lehetőség arra, hogy a Nyugat-Balkán országai összegyűljenek, s együtt tárgyalhassanak az unióval. Az Európai Unió stabilizációs és csatlakozási folyamatot hirdetett meg, amellyel a térség országainak hivatalosan a csatlakozás perspektíváját kínálja, feltéve, hogy azok a béke, az emberi jogok és 2001. tavasz-nyár 85
