Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bárány Péter: Az Európai Unió francia elnöksége
Az Európai Unió francia elnöksége Az unió működőképességének fenntartására, a bővítés és a mélyítés összeegyeztetésére nézve a francia diplomáciának határozott, hosszú távú elképzelései vannak. E koncepció lényege, hogy a szóban forgó két folyamat összehangolásának legjobb módszere, ha valójában szétválasztják, s két különálló projektként kezelik őket. Időben ugyan haladhatnak párhuzamosan, ám a bővítésnek szigorúan az integráció elmélyítését szolgáló szerkezeti reformoknak alárendelten kell megvalósulnia, ennyiben tehát fokozatosság is fennáll közöttük. A lényeg azonban a két folyamat eltérő tartalma és végcélja, a hátterükben álló két különböző Európa-kon- cepció5. A francia álláspont szerint meg kell különböztetni mástól a 27-30 országból álló úgynevezett Európa-térséget, amely közös értékeken és elveken alapul, lehetővé teszi az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad áramlását, minden tagállamra kiterjedő, a közös szabályok egy közös „minimumára" (acquis communautaire) épülő közösségi politikák folytatását, és az úgynevezett Európa- nagyhatalom fogalmát, amely a szorosabb, valódi politikai integrációt megvalósítani szándékozó és képes országok egy szűk(ebb) köre, amelyek hosszabb távon a nemzetállamok föderációjának szintjére jutva továbbmélyítik az integrációs folyamatot. Ez utóbbi révén marad megőrizhető - Franciaország szándékainak megfelelően - az integrációs folyamat eredeti célkitűzésének számító szoros politikai egység. Ennek megvalósítása azonban az intézményi reformok során alapvető szerkezeti - sőt, hosszú távon mentalitásbeli és filozófiai - változásokat igényel az unió működésében. Az eddig követett minden tagállamra azonosan kiterjedő, azok konvergenciájára és homogenitására épülő úgynevezett közösségi módszer helyébe a differenciálás elve, az egy közös alapra épülő, egységes keretben megvalósuló különböző mélységű és ütemű integráció(k) - kedvelt francia szóhasználattal változó geometria (géométrie variable) - kerülne. Franciaország tehát rendkívül szerencsés pillanatban vette át az Európai Unió elnökségét,6 hiszen olyan sorsdöntő reformok álltak küszöbön, amelyek éppen az Európa jövőjéről vallott francia koncepció megfogalmazását, érvényre jutását segíthették. 2000. február 14-e óta tartott az Európai Unióban az úgynevezett kormányközi konferencia, amely éppen a bővítést lehetővé tevő intézményi reformok meghatározását és végrehajtását célozta. Ennek egyik sarokpontja pedig az úgynevezett megerősített együttműködések rendszerének továbbfejlesztése lett, ami - számos egyelőre homályos részlete ellenére - valójában a változó geometria előfutárának tekinthető. így Franciaország természetes módon tudta elnökségi tevékenységét a mélyítés és bővítés problematikája köré csoportosítani. Sőt, a kedvező körülmények azt is lehetővé tették, hogy taktikusan viselkedjen. A gyakorlatban ugyanis igyekezett tartózkodni az unió hosszú távú jövőjéről éppen az elnöksége megkezdése előtt kibontakozó,7 a tagországokat potenciálisan megosztó „filozofikus" vita kiélezésétől, s inkább a napirenden lévő kérdések megoldására 2001. tavasz-nyár 79