Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Szentesi György: A START-szerződések és a rakétavédelmi program
A ST AKT-szerződések és a rakétavédelmi program A közepes és a rövidebb hatótávolságú európai atomfegyverek felszámolásáról kötött szerződés értelmében 1991 közepére a Szovjetunió 1752 darab rakétát és 845 darab rakétaindító-berendezést, míg az Egyesült Államok 859 darab rakétát, illetve robotrepülőgépet és 294 darab indítóberendezést semmisített meg, átfogó, mindenre kiterjedő helyszíni ellenőrzés mellett. A „kettős nullamegoldás"-nak elkeresztelt szerződés aláírásakor, 1987. december elején Reagan és Gorbacsov együttesen bejelentették a hadászati támadófegyverek drasztikus mérséklését előirányzó új amerikai-szovjet megállapodás, a START-1 irányszámait, a nagyjából 50 százalékos csökkentést, ám a szerződés végső megszövegezésére és aláírására még három és fél évet kellett várni. A START-1 szerződés A START-1 végső megfogalmazását és aláírását több tényező, az amerikai elnök- választás, de még inkább a Szovjetunióban megkezdődött bomlási folyamat késleltette. A START-1 megállapodást 1991. július végén a még látszólag egyben lévő Szovjetunió nevében elnöki funkciójában Gorbacsov, amerikai részről Bush elnök írta alá. Az egyezmény hivatalos elnevezése: „Szerződés az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között a hadászati támadófegyverek csökkentéséről és korlátozásáról (START)". A megállapodás lényege az, hogy az érvénybe lépésétől számított hét év elteltével nagyjából 40 százalékkal, vagyis 6000 darabra csökken a szerződő felek által szolgálatban tartható hadászati atomtöltetek mennyisége. Ilyenformán a START-1 az első az atomfegyverek korlátozásával, csökkentésével foglalkozó egyezmények sorában, mely nemcsak érinti, hanem elsődlegesnek tekinti a lényeget, a hadászati atomfegyverrendszer csoportokban bevetésre készen álló (telepített) atomtöltetek mennyiségét, s csak másodlagosnak tartja a valóságban is kevésbé lényeges hordozó-célba juttató eszközökkel összefüggő kérdéseket. A START-1 legfontosabb szakaszonkénti és végső mennyiségi előírásait a 4. táblázat tartalmazza. A végső értékeket - egy közbenső, 36 hónapos első és egy 60 hónapos második szakaszt követően a szerződés érvénybe lépésétől számított 7. év végére kell elérni. A hadászati támadófegyverekkel foglalkozó új (s egyben az utolsó) szovjet-amerikai szerződés ratifikációs folyamatát számottevően fékezte a Szovjetunió felbomlása 1991 végén. Az utódállamok közül ugyanis három, Belorusszia, Kazahsztán és Ukrajna úgynevezett „kvázi" (látszólagos) atomhatalommá vált. Mindhárom újonnan függetlenné vált ország területén számottevő mennyiségű hadászati hordozó s a velük célba juttatható atomtöltet helyezkedett el (5. táblázat). 2001. tavasz-nyár 59
