Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Szentesi György: A START-szerződések és a rakétavédelmi program
Szentesi György Ezek az országok azért voltak látszólagos atomhatalmak, mert ugyan a területükön voltak hadászati támadófegyver-rendszerek, de - a bevetési kódok ismeretének hiányában - képtelenek lettek volna ezeket alkalmazni, mint ahogy semmilyen technika, technológia és kezelőállomány nem állt rendelkezésükre a rendszeres karbantartásukhoz, a hadi használhatóságuk, harckészségük fenntartásához. Az egykori Szovjetunió atomfegyver-arzenáljának - a felbomláskor megfogalmazott megállapodások értelmében - egyébként is Oroszország lett az egyetlen örököse. Ugyanakkor a különféle atomfegyver-rendszerek néhány alkotóelemével kapcsolat tos tulajdonjogi kérdés a - szétváláskor - nyitott maradt. Ezeknek, a hadászati támadófegyverek vonatkozásában lezáratlan ügyeknek a sorsát csak a START-1 aláírását követően mintegy másfél év múlva sikerült véglegesen rendezni. 1992 végén a három kvázi atomhatalom - Oroszország és az Egyesült Államok részvételével Lisszabonban lefolytatott tárgyalások eredményeként - vállalta, hogy csatlakozik az atomsorompó (NPT) szerződéshez. Ilyenformán az atomtölteteket s a hordozóeszközök nagyobb részét Oroszországba szállították, a más célra nem használható infrastruktúrát (például a rakétasilókat) az Egyesült Államok jelentős anyagi támogatásával megsemmisítették. A START-1 megállapodás 1994 decemberében lépett érvénybe, s hét év alatt, 2001 decemberére kell az előírásokat teljesíteni. Az eddigi csökkentési folyamat legfontosabb mennyiségi adatait mutatja a 6. és a 7. táblázat. Ezekből kitűnik, hogy a hadászati hordozóeszközök mennyiségét tekintve már teljesítették a START-1 előírásokat, s az atomtöltetek mennyisége vonatkozásában is időarányosan megfelelő a csökkentés mértéke. A START-2 szerződés 1993. január 3-án a távozófélben lévő Bush és az önálló állammá vált Oroszország első elnöke, Borisz Jelcin írta alá az első amerikai-orosz hadászati fegyverzetcsökkentési megállapodást, közel két esztendővel a START-1 szerződés életbe lépését megelőzően. Az egyezmény pontos elnevezése: „Szerződés az Amerikai Egyesült Államok és az Orosz Föderáció között a hadászati támadófegyverek további csökkentéséről és korlátozásáról (START-2)". A megállapodás alapja a START-1 szerződés, s legfontosabb előírása, hogy a teljesülése időpontjára mindkét szerződő fél birtokában csak 3000-3500 darab hadászati atomtöltet maradhat. Ezt a jelentős további csökkentést a START-2 eredeti szövege szerint két szakaszban tervezik elérni, az első szakasz az érvénybe lépéstől számított 7. év végén ér véget, míg a második 2003 végén. Ezek az időpontok a ratifikációs folyamat je60 Külpolitika
