Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Szentesi György: A START-szerződések és a rakétavédelmi program
Szentesi Györgxj A táblázat adataiból kitűnik, hogy a két fél az 1960-as évek elejétől eltelt mintegy 30 esztendő alatt az egymás (és a világ) totális megsemmisítésére elegendő hadászati atomfegyver-állomány többszörösét halmozta fel. Megalapozott szakértői becslések szerint a nagyjából 10 000 darab hadászati atomtöltet töredékének, oldalanként 15-20 százalékának (1500-2000 db) bevetése a Földön előidézte volna a „nukleáris tél" elnevezésű jelenséget. Ez azt jelentette volna, hogy a hadászati atomfegyverek tömeges alkalmazása eredményeként a Föld légkörének átlaghőmérséklete legalább 30 °C-kal csökkent volna, azokon a földrészeken is, ahol egyetlen atomtöltet sem robban fel. E hatás a civilizáció végét jelentette volna. (Megjegyzendő, hogy az 1980-as évek közepén a hadászatiakkal megegyező, vagy talán még nagyobb mennyiségben tartott a két fél szolgálatban a hadászatiaknál kisebb hatóerejű - és kisebb hatótávolságú hordozóeszközökkel célba juttatható -, úgynevezett hadszíntéri atomtölteteket, egyebek között csöves tüzérségi atomlőszereket, hadszíntéri ballisztikus rakéta, valamint rövid hatótávolságú robotrepülőgép atomtölteteket, harcászati harci repülőgép atombombákat, atomaknákat, különféle sajátos haditengerészeti atomfegyvereket.) A hadászati támadófegyverek atomtöltet-állománya az 1969-ben megkezdődött a szovjet-amerikai hadászati fegyverzetkorlátozási SALT tárgyalássorozat két megállapodása, a SALT-1 és a SALT-2 szerződés ellenére az 1980-as évek második felére nagyjából 10 ezerre emelkedett. 1972-től - mintegy másfél évtized alatt az Egyesült Államok hadászati atomtölteteinek mennyisége több mint háromszorosára, a Szovjetunióé pedig nagyjából négyszeresére növekedett, miközben a hordozó- eszközök, a ballisztikus rakéták és a nehézbombázó repülőgépek mennyisége nem módosult, sőt kis mértékben még csökkent is. Ezt az értelmetlen túlfegyverkezési folyamatot csak az 1980-as évek második felében, Mihail Gorbacsov 1985. évi hatalomra kerülése utáni években sikerült megállítani. Az új szovjet vezető felismerte, hogy a túlfegyverkezéssel nem növekszik a Szovjetunió biztonságának katonai összetevője, a gazdasága viszont megállíthatatlanul halad a csőd felé. E felismerés eredményeként 1985 márciusában újra kezdődtek a másfél évvel korábban a szovjet fél által megszakított amerikai-szovjet tárgyalások a hadászati támadófegyverekről, valamint az európai közepes és rövidebb hatótávolságú atomfegyverekről. Ez utóbbi megbeszélések hoztak viszonylag gyorsan s a fegyverkorlátozási tárgyalások történetében példa nélküli eredményt 1987 végén. A tárgyaló felek ugyanis szerződésben állapodtak meg két atomfegyverrendszer kategória, az Európában állomásozó közepes és rövidebb hatótávolságú ballisztikus rakéta (illetve robotrepülőgép) rendszereik teljes állományának felszámolásáról. 58 Külpolitika
