Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Szentesi György: A START-szerződések és a rakétavédelmi program
követően. Ezt a késedelmet részint az 1970-es évek amerikai belpolitikai eredmények (Watergate botrány, Nixon lemondása, a demokrata párti Carter hatalomra kerülése), részint pedig a szélsőségesen konzervatív szovjet katonai vezetés álláspontjának megmerevedése (elzárkózás az új amerikai kormányzat által 1977-ben javasolt 25 százalékos mennyiségi csökkentéstől) okozta. Ilyenformán a SALT-2 csak jelentéktelen mennyiségi csökkentést írt elő, azonban néhány jelentős minőségi fejlesztési korlátozást is tartalmazott. Fontosnak számított, hogy a hadászati támadófegyver kategóriákban a két fél számára egyenlő mennyiségi plafonokat szabott meg, melyeket a 2. táblázatban foglaltuk össze. Legnagyobb hiányossága az volt, hogy még csak utalást sem tartalmazott a hadászati hordozóeszközökkel célba juttatható atomtöltetek mennyiségére. Bár a korábbi mértéktelen fegyverkezéshez képest mindkét SALT megállapodás a maga idején jelentős előrelépésnek számított, mégsem tudta a legveszélyesebb atomfegyverek területén kialakult, egyre inkább teret nyerő minőségi, illetve a hadászati atomtöltetek vonatkozásában az egyre értelmetlenebbé váló mennyiségi versengést megállítani. Ezenkívül a SALT megállapodások gyenge pontja az ellenőrzés volt. A mesterséges holdas felderítés törvényesítése, a műholdak zavarásának, a megfigyelt eszközök álcázásának tilalma ugyan számottevő előrelépést jelentett, de semmiképpen sem pótolhatta a helyszíni ellenőrzést, mely utóbbitól a szovjet katonai és politikai vezetés mereven elzárkózott. A SALT-2 szerződést a Szovjetunió afganisztáni intervenciója miatt az amerikai törvényhozás nem ratifikálta, így ez a megállapodás soha sem lépett érvénybe, ennek ellenére legfontosabb előírásait mindkét fél betartotta. A leszerelési-fegyverzetkorlátozási, illetve -csökkentési megállapodások kategorizálása alapján a SALT szerződések a második generációs egyezmények közé tartoznak. Az első generációsok közé sorolják ugyanis az úgynevezett deklaratív megállapodásokat, míg a második generációsok csoportjába az úgynevezett korlátozó (a fegyverzetet egy meghatározott szinten befagyasztó) jellegű - a SALT-szerű egyezmények tartoznak. A START (Strategic Arms Reduction Talks/Treaty) folyamat szerződéseit a kellő garanciát nyújtó ellenőrzési rendszerű, számottevő fegyverzet- csökkentési előírásokat tartalmazó harmadik generációs megállapodásoknak tekintik A ST ART-szerződések és a rakétavédelmi program A kiindulási helyzet Az eddigi két START szerződés előírásai jelentőségének, a nemzetközi biztonságra kifejtett pozitív hatásainak értékeléséhez mindenképpen célszerű felidézni az amerikai és az orosz (szovjet) hadászati támadófegyverek legfontosabb mennyiségi jellemzőit, a START-1 aláírását - 1991 júliusát - megelőző időszakban (3. táblázat). 2 001. tavasz-nyár 57
