Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Szentesi György: A START-szerződések és a rakétavédelmi program
A START-szerződések és a rakétavédelmi program Az előzmények Az orosz-amerikai hadászati támadófegyverek csökkentési folyamatának jelentősége igazából az előzmények, az egykori szovjet-amerikai hadászati fegyverzetkorlátozási tárgyalások két egyezménye, az 1972. évi SALT-1 és az 1979. évi SALT-2 megállapodások főbb előírásainak ismeretében értékelhető. Az 1960-as évek végére mind az Egyesült Államokban, mind pedig a Szovjetunióban felismerték, hogy a hadászati támadófegyverek állományának továbbnövelése sem eredményezhet döntő fölényt, vagyis olyan első csapás mérési képességet, mely lehetetlenné tenné, hogy a megtámadott az első csapással szinte megegyező erejű válaszcsapást mérjen. Ekkorra ugyanis az amerikai és a szovjet hadászati támadófegyverek tekintetében kialakult egy sajátos patthelyzet - az úgynevezett szovjet-amerikai hadászati erőegyensúly - mely azt jelentette, hogy lényegében megvalósult Eisenhower elnöknek a tanulmány mottójában szereplő látomása, vagyis az, hogy az első csapás meglepetésszerűségétől, váratlanságától, terjedelmétől függetlenül a megtámadott ki tud váltani az első csapással gyakorlatilag megegyező pusztító hatású válaszcsapást, annak ellenére, hogy nincs semmiféle eszköze az első csapás eredményességének megakadályozására, sőt a mérséklésére sem. Leegyszerűsítve tehát a szovjet-amerikai hadászati erőegyensúly azt eredményezte, hogy aki elsőként támad, az másodikként pusztul el, s ilyenformán a két katonai szuperhatalom hadászati támadófegyvereivel végrehajtott csapásváltásnak nem lett volna, nem maradt volna győztese. Ily módon az amerikai és a szovjet hadászatira- kéta-arzenál szinte kizárólagos feladatává vált egymás elrettentése az atomháború elindításától, az első, a hadászati rakétákkal mért atomcsapás kiváltásától. Ennek felismerése vezetett ahhoz, hogy 1969-ben a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megkezdődtek a hadászati fegyverek korlátozását célzó SALT (= Strategic Arms Limitation Talks = tárgyalások a hadászati fegyverek korlátozásáról) megbeszélések egy kétoldalú szerződés kidolgozása céljából. Hároméves tárgyalássorozat eredményeként született meg 1972-ben a SALT-1 névvel ismertté vált megállapodás, mely valójában két, egymástól teljesen elkülönülő egyezményből áll. Közülük az első, az úgynevezett ideiglenes egyezmény foglalkozott a hadászati támadófegyver-rendszerekkel és az 1972. július 1-jén meglévő mennyiségben korlátozta a felek legveszélyesebb hadászati fegyvereit, a ballisztikus rakétákat, egészen pontosan az indítóberendezések, vagyis a szárazföldön kiépített rakétasilók, valamint a rakétahordozó atomhajtású tengeralattjárók és a rajtuk lévő rakétaindító szerkezetek mennyiségét. Az előírások számszerű értékeit az 1. táblázat tartalmazza. 2001. tavasz-nyár 55