Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Osváth Szabolcs: A CFE-szerződés adaptálása
Osvát Szabolcs A bejelentett katonai gyakorlatok és az ideiglenes telepítés kapcsolatának vitája további izgalmas fejleményeket is hozott. Eredetileg a két területi szint megha- ladási kategóriával való visszaélést akarták megakadályozni, azaz gyakorlat nem alakulhatott át ideiglenes telepítéssé és viszont. Egyre inkább tért hódított azonban az a felfogás, hogy egy bejelentett katonai gyakorlattal se lehessen nagyobb mértékben meghaladni a területi szintet mint ideiglenes telepítéssel. A gyakorlatok méretének ez a korlátozása nem zárta ki nagy hadgyakorlatok rendezését, amennyiben megfelelő mértékű, kihasználható, területi szinten belüli mozgásteret vesznek hozzájuk igénybe. A korlátozás egyben a gyakorlat és az ideiglenes telepítés esetleges együttes alkalmazását is a területi szint alá szorította volna. Az oroszokkal húsz évre szóló ideiglenes telepítési megállapodást kötött ukránok ezért érthető módon idegenkedtek az elképzeléstől. Ezzel együtt a fenti javaslatok és elképzelések jó része végül belekerült az adaptált CFE-szerződésbe.38 A háromdandáros javaslat megjelenésétől számítva több mint egy évet kellett várni az orosz álláspont újabb elmozdulására. Az orosz fél ekkor a NATO hadosztály méretű, rendkívüli ideiglenes telepítési elképzeléseire válaszolt. Az általuk reálisnak nevezett kompromisszum keresésének jegyében, addigi álláspontjuk fő elemeinek megtartásával, figyelemre méltó, új javaslatokat terjesztettek elő. Orosz részről az alaprugalmasságok közé sorolták a területi szintek meghaladásának minden esetét, beleértve az ENSZ- vagy EBESZ-mandátum alapján végzett békefenntartó tevékenységet, az 1994. évi bécsi dokumentum szerint előre bejelentett katonai gyakorlatokat és a tranzitot. Ezen túl szigorú korlátok között elfogadták a nemzeti és a területi szintek változtatásának, növelésének lehetőségét, és a szárnyszabályban részes államonként rögzített - és a NATO javaslatában alapként szereplő - területi szintek feletti ideiglenes telepítést. A területi szinten belüli mozgástér kihasználásával ezen felül elfogadhatónak tartottak egy további, hasonló mértékű telepítést. Ez országonként két dandár erő, szám szerint 306 harckocsi, 482 páncélozott harcjármű és 280 tüzérségi eszköz telepítését tette volna lehetővé. A két dandár erő telepíthetőségét nem részletezett időbeli és földrajzi-regionális korlátozásokkal kívánták szigorítani, és mindenképpen ki akarták zárni a különféle rugalmasságok halmozódási lehetőségét. A NATO rugalmassági javaslatcsomagban szereplő hadosztály méretű, rendkívüli ideiglenes telepítésről nem változott az álláspontjuk, azt csak a részes államok konszenzusával tartották elképzelhetőnek. Egyidejűleg számszerű és diszlokációs korlátozásokat sürgettek a légi eszközökre a NATO légi fölényének mérséklésére. Praktikusan gondolkodva azonban elfogadhatónak tartottak egy köztes javaslatot, amely szerint a légi eszközök közül csak a támadó helikopterekre határoztak volna meg területi szintet. Ragaszkodtak viszont ahhoz, hogy harci repülőgépek és támadó helikopterek nem állomásozhatnak állandó jelleggel a tizenhatok területén kívül39. 40 Külpolitika
