Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Osváth Szabolcs: A CFE-szerződés adaptálása
Osvát Szabolcs galmasságokat egy katonai szövetség képes a legnagyobb mértékben kihasználni, de kétoldalú megállapodás alapján - mivel a fogadó állam kifejezett beleegyezésére mindenképpen szükség van a telepítéshez - elvileg minden részes állam élhet velük. A NATO érthető módon érvényesíteni akarta érdekeit az adaptáció során, de ezzel együtt önmérsékletet vállalt és gyakorol a tizenhatok területén kívüli állomásoztatásban és telepítésben. A merev korlátok és a rugalmasságok ésszerű gondolatmenettel kapcsolhatók össze, de a részletes kidolgozás és a későbbi alkalmazás során mindenképpen különbséget kellett tenni a hosszú távra érvényes - nemzeti és területi szintű - változtatások és a rövid távra szóló kivételes eljárások között. Az ideiglenes telepítésre vonatkozó átláthatósági intézkedéseket is ki kellett dolgozni, de a váratlan, válsághelyzetekben történő alkalmazás jellegéből adódóan lehetetlennek látszott például egy ilyen művelet előzetes bejelentése. A fogalom lehető legszélesebb körű meghatározására kellett törekedni, de a konkrét esetek kodifikálása szintén lehetetlennek tűnt. Az oroszok üdvözölték, hogy a NATO-nak nincsenek sem állomásoztatási, sem ideiglenes telepítési tervei. Rámutattak ugyanakkor, hogy az adaptált szerződés kidolgozása során nem szándékokkal, hanem katonai képességekkel és az ezeket rögzítő számszerű kötelezettségekkel kell foglalkozni. A szövetség nagyobb államainak csupán a területi szinten belüli kitöltetlen lehetőség, az úgynevezett mozgástér kihasználásával az adaptált szerződésben lehetőségük lesz a NATO-ja- vaslatban szereplő két hadosztálynyi erő telepítésére. A szárnyövezetben a javaslat eleve kizárta a jelenlegi mértéken felüli telepítést. Tehát a magas számoknak csak Közép-Európa, az első bővítési kör három állama esetében volt értelme. Ha azonban a NATO egyetlen állam ellen sem irányítja az itt állomásoztatott két hadosztály erőit, sőt nem is tervez semmilyen formájú állomásoztatást sem, akkor nincs is értelme annak lehetőségét rögzíteni. Válságkezelésre természetesen lehetőség volt és lesz az ENSZ vagy az EBESZ felhatalmazásával. A tizenhatok javaslata értelmében azonban a NATO dönthetett volna az erő alkalmazásáról más államokkal szemben bárhol a kontinensen, kivéve a szárnyakat, ahol tényleges válságzónák vannak jelenleg is. Az oroszok ezzel a kissé ironikus okfejtéssel azt juttatták kifejezésre, hogy a szövetségi javaslat nem mér egyenlő mércével, csupán a NATO számára lényeges elemekre összpontosít, a többi részes állam biztonsági szükségleteit pedig figyelmen kívül hagyja. A területi szintek meghaladásának az egyes alapelemek dokumentumban vagy a NATO-Oroszország alapító okiratban rögzített három esete közül hosszú időn át csak kettőt ismertek el: a bejelentett katonai gyakorlatokat és az ENSZ- vagy EBESZ-mandátum alapján végzett békefenntartást. Az ideiglenes telepítést elvileg elfogadhatónak tartották, de előbb tisztázni akarták a fogalom jelentését. Ezzel 34 Külpolitika
